Megváltozott élet: Válás utánMinta

Figyelem

Bár a válás utáni időszak nagyon nehéz, Istennel együtt édes is lehet. Amikor minden más elmarad, és csak Ő van neked, könnyebben láthatod, hogy Isten mennyire szeret téged.

A gyülekezetben felnőve hallottam arról, hogy Isten elhagyja a 99-et, hogy az elveszett után menjen. De nem mindig értettem, hogy az Ő kitartó gondoskodása nem áll meg az üdvösségnél. Az igazság az, hogy Ő soha nem hagy el minket, és soha nem hagyja abba a követésünket. Ahogy egyre inkább tudatában vagyok Isten rám szánt figyelmének, egyre jobban fel tudom ismerni a jelenlétét a mindennapi életemben, és tudom, hogy nem vagyok egyedül.

Isten gondoskodó figyelme mindenki számára másképp néz ki. Minden egyes emberre külön-külön szabott. Én mindig is szerettem a naplementéket, különösen azokat, amelyek mély vörös és narancssárga színekkel töltik meg az eget. Amikor fiatalabb voltam, néztem a naplementét és egyszerűen el voltam ragadtatva az Isten által teremtett világtól. Azóta rájöttem, hogy az az áhítat, amit egy gyönyörű naplemente láttán érzek, az egyik módja annak, ahogyan Isten a szívemhez szól. Így mondja nekem: „Tudom, mennyire szereted ezeket, és gondoltam rád.” Ez emlékeztet engem az Ő szeretetére, amikor a legnagyobb szükségem van rá.

Nagyon nehezen viseltem az első esküvőt, amelyen a válásom után részt vettem. Az este nagy részében sikerült összeszednem magam – egészen az évfordulós táncig. Ez az, amikor az összes házaspár kimegy a táncparkettre táncolni. Aztán a DJ addig válogatja a párokat, amíg a leghosszabb ideje házas pár nem marad a parketten. Régebben ez volt a kedvenc részem minden esküvőn. De ezúttal bementem a mosdóba és zokogtam. Soha nem éreztem magam még ennyire egyedül.

Néhány órával később, amikor mindenki elbúcsúzott, elkezdett zuhogni az eső. Bár még nappal volt, az ég a sok zivatarfelhőtől olyan sötét lett, mint az éjszaka. Miközben a barátom vezetett, én a távolba bámultam, és örültem, hogy túléltem az érzelmi hullámvasutat. Aztán észrevettem valamiféle ragyogást a fák között. Azt gondoltam, biztos tűz van. De amikor láttam, hogy nem tüzelnek, megfordultam, hogy megnézzem, honnan jön a fény...

És ott, a viharfelhők egy kis szünetén keresztül, a legszebb vörös-narancs színű naplemente ragyogott, amit valaha láttam. Csak egy pillanatig volt ott. Amilyen gyorsan szétváltak a felhők, olyan gyorsan vissza is zárultak. Olyan elsöprő volt, hogy könnyek szöktek a szemembe, mert tudtam, hogy a naplemente csak nekem szól. Isten kinyújtotta a kezét, hogy elmondja, nem vagyok egyedül. Vele az oldalamon soha nem voltam egyedül, és soha nem is leszek egyedül. És ugyanez igaz rád is.

Bár mindenki más cserbenhagyhat téged, Isten soha nem fog. Ő soha meg nem szűnő szenvedéllyel szeret téged. Nem számít, milyen messzire futsz, vagy hányszor lökdösöd el Őt, Ő nem adja fel. Folyton utánad fog jönni, emlékeztetve téged, hogy az Övé vagy. Soha nem fog belefáradni a rólad való gondoskodásba, és sosem fogja elveszíteni az érdeklődését. Ő a tökéletes férfi, a lovag fényes páncélban, akiről kislánykorod óta álmodtál. Hagyd, hogy szeressen téged. Hagyd, hogy emlékeztessen téged arra, hogy szükség van rád – olyannyira, hogy Ő fizette meg a végső árat a kereszten azért, hogy veled tölthesse az örökkévalóságot.

Istenem, köszönöm, hogy könyörtelenül szeretsz és követsz engem. Annyira hálás vagyok, hogy bár tudod a hajszálaim számát, mégis még jobban meg akarsz ismerni. Amikor magányosnak érzem magam, emlékeztess arra, hogy soha nem vagyok egyedül, hiszen megígérted, hogy mindig velem leszel. Nyilatkoztasd ki nekem, hogyan követed a szívemet, hogy jobban felismerjem jelenlétedet az életemben. Bontsd le a falaimat, és segíts, hogy elfogadjam tökéletes szeretetedet. Jézus nevében, ámen!