Megváltozott élet: Válás utánMinta

Identitás

Az élet egyik legnagyobb kérdése: „Ki vagyok én?” Sok ember egy életen át keresi a választ, és hobbikon, a karrieren vagy mások véleményén keresztül próbálja megtalálni önmagát. De ha megnézzük a Bibliát, akkor láthatjuk, hogy valójában nagyon egyszerű a válasz. Mi Isten gyermekei vagyunk.

Ha Isten gyermekeiként kitartunk az identitásunk mellett, akkor nincs szükségünk mások elismerésére, és nem számít, mások mit gondolnak rólunk. Nem kell harcolnunk a szeretetért, mert Jézusban az már bőségesen megadatott. Viszont amint szem elől tévesztjük ezt az igazságot, az életünk zűrzavarossá válik.

Életem nagy részében a körülöttem lévő férfiak elismerését kerestem. Azt akartam, hogy az apám imádjon. Imponálni akartam a főnökeimnek. Kétségbeesetten akartam, hogy minden fiú szeressen, akibe valaha is belezúgtam. Azt akartam, hogy lássanak, hogy szeressenek, és hogy megtaláljam a boldogságomat.

Az érvényesítés és a rajongás iránti igényem követett a házasságba is. Szerettem feleségnek lenni, de állandóan bizonytalannak éreztem magam. Mindig igyekeztem a legjobb formámat hozni, rendben tartani a házat, és minden hétköznap este díjnyertes vacsorát főzni, miközben heti több mint 40 órát dolgoztam. Teljesen belefeledkeztem a látszat fenntartásába. A férjem feleségének lenni olyan alapvető része volt annak, akinek hittem magam, hogy amikor ez eltűnt, elveszettnek éreztem magam.

Mivel ezt az űrt új identitással akartam betölteni, úgy döntöttem, hogy önismereti utazásra indulok. Mindenféle új dolgot kipróbáltam, például polipot ettem, lefutottam az első 5 kilométeremet, és kipróbáltam a drótkötélpályát is, hogy szembenézzek a tériszonyommal. De a legjobb új dolog messze az volt, hogy úgy döntöttem, befektetek egy bensőségesebb kapcsolatba Jézussal. Többet olvastam a Bibliát, belevetettem magam a gyülekezeti szolgálatba, és időt szakítottam arra, hogy egyszerűen csak az Isten jelenlétében legyek. Ezek során végre rájöttem, hogy ki is vagyok. Isten imádott gyermeke vagyok. Valójában soha nem volt szükségem egy fényes páncélú lovagra, aki kinyilvánítja az irántam érzett halhatatlan szeretetét. Jézus már feláldozta magát a kereszten, hogy én élhessek. Ez az igazi „boldogan éltek, míg meg nem haltak”!

Isten ugyanezzel a végtelen szertettel szeret téged is. Engedd, hogy ez a mondtat leülepedjen benned. Sosem fog cserben hagyni vagy elhagyni téged. Sosem szűnik meg az irántad érzett szeretete, és sosem cserél le téged másra. Ő mindig melletted van és gyengéden, szeretettel, folyamatosan emlékeztet téged arra, hogy az Övé vagy és hogy Ő elég neked. Tudván azt, hogy ki is vagy Krisztusban, erőt és békét fog neked adni az élet viharaiban, és reményt a jövődre.

Istenem, köszönöm az irántam mutatott mérhetetlen szeretetedet. Köszönöm, hogy annyira szeretsz engem, hogy nem kell a nem megfelelő helyen keresgélnem a szeretetet, hanem megbizonyosodhatok abban, akinek Te mondasz engem. Kérlek, bocsásd meg nekem, hogy annyiszor más dolgokkal próbáltam betölteni az űrt az életemben ahelyett, hogy Veled töltöttem volna be. Segíts mindig emlékezni arra, hogy én a tied vagyok és nem kell más után igyekeznem. Köszönöm az ígéretet, hogy sosem hagysz el engem, és mindent az én javamra fordítasz. Ámen.