Megváltozott élet: Válás utánMinta

A te részed

Amikor egy házasság véget ér természetes, hogy visszatekintünk és azon tűnődünk, mi történt. Azt akarjuk, hogy egyértelmű legyen a magyarázat, mintha ettől kevésbé fájna. Ha tudnánk, hogy miért, akkor meggyógyulhatnánk és tovább léphetnénk. Könnyű feltenni a kérdést. Annak a beismerése nehéz, hogy nem lehet mindenért egyetlen személyt sem hibáztatni. Akár harciasak, akár passzívak voltunk, szerepet játszottunk a kapcsolatunk romlásában.

Amikor a férjem elhagyott, megkért, hogy két teljes hétig ne lépjek vele kapcsolatba. Olyan sokáig volt a társam, hogy nem tudtam, hogyan bírhatnék ki akár csak két napot, nemhogy két hetet anélkül, hogy beszélnék vele. De tiszteletben szerettem volna tartani a kívánságát, mert arra gondoltam, hogy ha ezt megteszem, akkor talán hiányozni fogok neki, és meggondolja magát.

Valahol ezeknek a nyomorúságos heteknek a közepén elhatároztam, hogy valami hasznosat csinálok az időmmel. Tudtam, hogy két ember van egy kapcsolatban, és hogy talán nem mindig csináltam mindent jól. Így hát félretettem a rózsaszínű szemüvegemet, és alaposan megvizsgáltam a szerepemet abban, hogy a férjem a házasságunk végét szeretné.

Visszagondoltam azokra az időkre, amikor szidtam, amiért a lépcsőn hagyta a cipőjét. Amikor a barátai vagy a munkatársai előtt gúnyoltam ki. Vagy amikor nyíltan megkérdőjeleztem az intelligenciáját vagy kételkedtem az erejében. Nehéz volt beismerni, de rájöttem, hogy én voltam az a feleség, aki miatt a férje állandóan kicsinek érezte magát.

Isten arra használta ezt a pillanatot, hogy meghunyászkodjak. Nemcsak, hogy nem voltam az a tökéletes feleség, akinek képzeltem magam, de hozzájárultam egy mérgező otthoni környezethez, ahol egyikünk sem érezte magát biztonságban ahhoz, hogy önmagát adhassa. Az irányítás iránti igényem, és az ebből eredő összezördüléseink lassan minden bizalmat és tiszteletet elszívtak a házasságunkból. Tudtam, hogy ha valaha is egészséges kapcsolatot akarok, meg kell tanulnom elfogadni mások tökéletlenségét. Rá kellett jönnöm, hogy mikor kell visszafognom a nyelvemet, és hogyan kell az élet szavait kimondanom. Kértem Istent, hogy segítsen nekem olyan feleséggé válni, aki igazán szereti, tiszteli és becsüli a férjét.

Talán ismerősen hangzik a történetem, és valójában a késztetésed, hogy mindenkit és mindent irányíts, az, ami igazán megterheli a kapcsolataidat. Vagy talán az a hibás döntésed, hogy a vásárlással, a bulizással vagy a nem megfelelő kapcsolatokkal tereled el a figyelmedet a problémáidról. Talán azzal akarod tölteni az idődet, hogy másoknak teszel dolgokat ahelyett, hogy megnyitnád magad a velük való valódi intimitás előtt. Vagy talán folyamatosan tagadod a szükségleteidet, hogy megőrizd a békét, és ne rontsd a kedélyeket. Egyik módszer sem egészséges. Egyik sem vezet erősebb kapcsolatokhoz.

Nem számít, miért ért véget a házasságod, Isten a szívfájdalmadat a javadra akarja használni. Ha hagyod neki, Ő el fogja távolítani az irányítás, a kényeztetés, az elfoglaltság vagy a rejtőzködés iránti igényedet. Ő meggyógyít téged, és visszaállítja az önmagad erősebb, könyörületesebb változatát. Kérd Istent, hogy tárja fel neked, hogyan válhatsz még inkább olyanná, mint Ő, és hogyan szeretheted jobban a körülötted lévő embereket.

Istenem, elismerem, hogy nem vagyok tökéletes. Minden egyes nap szükségem van Rád az életemben. Vedd el büszkeségemet, és fedd fel előttem a hibákat, amelyeket oly gyakran elkövetek a kapcsolatokban. Gyógyítsd meg a bennem lévő sérüléseket, amelyek miatt másokat bántok. Mutasd meg nekem, hogyan tudok másokat igazán szeretni, tisztelni és becsülni. Tégy engem hasonlóbbá hozzád, hogy bátran, szándékosan és kegyesen tudjak szeretni. Segíts, hogy azzá váljak, akinek teremtettél. Jézus nevében, ámen.