Amikor a hit cserben hagy: Isten tíznapos keresése a kétségek árnyékábanMinta

Mi van, ha tévedek?

Néhányan ezt a kérdést a hit elleni támadásnak érzik. De mi van, ha ez a pillanat a hitünk legnagyobb lehetősége? Talán kihívásokra van szükségünk, hogy a nézeteink és hiedelmeink átértékelődhessenek és megújulhassanak. Talán a Jézus követőiként érzett kényszer kegyelmet hoz azoknak, akik vonakodnak hinni, és helyet készít egy még vibrálóbb, világra nyitottabb hitnek a növekedésre.

Visszatekintve, az Istenben hívő emberek a száműzetésben találták meg saját útjukat. Így íródott a Biblia nagy része is. Így kezdődnek a forradalmak is. Az öntudat a kirekesztés gyötrelmei között születik. Amint az ember felismeri a saját egyéniségét, az egyediség, a különbözőség, és az ezek mellett való kiállás szépsége még egy hitetlen világnak is képes segíteni, hogy visszataláljon önmagához.

Amikor ez igaz, akkor nem kell bepánikolnunk, ha a világ kétségek közé taszít. Nincs mitől félnünk. És akkor sem kell félnünk, ha bármilyen típusú vagy eredetű kétséggel nézünk szembe. Legyen az kulturális nyomás, az élet tragikus körülményei, vad érzelmi hullámzás, a hitbeli fejlődés során megélt fájdalom, vagy valamilyen rejtett belső szorongás a kétségek miatt félbeszakított úton, a lényeg, hogy olyan lehetőséget láss benne, ami korábban elképzelhetetlen utakon visz téged előre.

Nem a kételkedés a történet vége, hanem a benne lévő megrekedés. A kétség a váratlan misztérium; egy megoldatlan, elgondolkodtató kérdés. A kétség ahhoz hasonlítható, amikor a székedhez szögezve ülsz, pattogatott kukoricával van tele a figyelemtől tátva maradt szád, a melletted ülő karját szorítod, és képtelen vagy levenni a szemed a vetítővászonról, bár ezt szeretnéd tenni.

A kétség arra kényszerít, hogy újraértékeld az életedet. Mik az értékeid? Miben hiszel igazán? Milyen irányba tart az életed? Mint a két part közötti folyó, a kétség elágazó lehetőségeket készít elő. Úszhatsz Isten felé vagy Tőle eltávolodva. Választhatod a hitet vagy a hitetlenséget. A választás a tiéd. A kétkedés lényegében nem fontos; csak az számít, mit kezdesz vele.