Amikor a hit cserben hagy: Isten tíznapos keresése a kétségek árnyékábanMinta

A siránkozás az összetört, nyers és főleg meg nem gyógyult szív panasza. A szenvedésre tekint, véraláfutások vannak a rongyolt szélein, botladozik, sír, és igazságért kiált. A siránkozás elutasítja a felszínes, előre csomagolt, egyszerű válaszokat. Szenvedélyes hitelességet kíván és nem fél a megválaszolhatatlan kérdésektől. 

A siránkozás a kétkedő lélek dala.

Olyan korban élünk azonban, amikor a siránkozásra nehéz idők járnak. Nem tudjuk, hogy kezeljük a fájdalmat. A tagadást részesítjük előnyben. A valaha élt legtöbb gyógyszert használó nemzedék vagyunk. A szenvedés képei és történetei felkavarnak bennünket. Le vagyunk tompítva a szórakoztatás és digitális figyelemelterelés által. A kényelemtől kábák vagyunk. És akkor, amikor a gyötrelem erőszakos kérdéseket tesz fel Istenről és az életről, elnyomjuk és elrejtjük őket. De ez nem működik sokáig. Mint amikor a folyó tetőzik a partjainál, elutasíthatjuk vagy küzdhetünk, hogy visszatartsuk a közelgő áradást vagy megtanulunk mély vízben élni.

A szentírás tele van olyan férfiak és nők történeteivel, akik pontosan ezt tették. Látták mi történik körülöttük, megnevezték az igazságtalanságot, és az Úrhoz kiáltottak, hogy adjon magyarázatot. Dávid így kiáltott, „Meddig tart ez, Uram?” (Zsoltárok 13:1 HUNB) Jeremiás letaglózva a zsarnokság látványától, az Úrhoz könyörgött, hogy avatkozzon be. Jób kétségbe esett. Jákob küzdött. Mózes kihívásokkal szembesült. Ábrahám kétkedett. Mária megkérdőjelezte a dolgokat. Jézus könnyezett.

A siránkozás nem a hit ellentéte; hanem ilyen a hit, amikor a fájdalomhoz közelít. Minél szenvedélyesebben hiszünk Isten jóságában, annál jobban tiltakozunk, amikor a jósága elsötétül.

Ezért könnyezett Jézus a barátja sírjánál.

Az rendben van, ha hangot adunk magányosságunknak. Az rendben van, ha a panaszainkat kikiabáljuk. Az rendben van, ha mérgesek vagyunk.

Rendben van, ha nem tudunk minden választ.

Az Úr hozzánk fut, átölel, és velünk könnyezik. És akkor észrevesszük, hogy Neki, aki könnyezik, sebhelyes a keze. A teste össze van törve. Az arca eltorzult.

Ráébredünk, hogy Ő is szenvedett.