SzokásokMinta

Kegyesség gyakorlása

Amikor eldöntöd, hogy tényleg nekiállsz jó szokások kialakításának mindennapjaidban, tulajdonképpen ezzel ki is lépsz az ún. „tökéletességi zóna” területéről, s ezzel meg is érkeztél mai betűnkhöz, amellyel a kegyesség gyakorlása kifejezést alkottuk — s ez a kegyesség nem csak mások, hanem saját magad irányában is gyakorlandó. Vagyis, amennyiben azon kapod magad, hogy jó szokásaid valamelyikét nem sikerült betartanod, légy kegyes magadhoz! 

Ne adj helyet negatív önvádlásnak és önmarcangolásnak! Ragaszkodj Isten igazságaihoz és a szilárd énképhez, amelyet Isten ezek segítségével elkezdett felépíteni benned. Használd fel ezt az alkalmat arra, hogy kicsit mélyebbre ásol a probléma gyökeréhez közelítve. Tölts egy kis időt azzal, hogy szilárd isteni énképedet erősíted és orvoslod a problémáidat, segítséget kérve olyan emberektől, akikben megbízol. 

Lehet, hogy máris elbuktál. Lehet, hogy még nem. Mindenesetre kérd Isten bocsánatát, s talán vannak emberek is, akiktől bocsánatot kell kérned. Ezután ragadd meg a bukást, és használd növekedésre, mélyebb sebek gyógyítására, valamint arra, hogy megerősíted a jó szokás kialakítása felől meghozott elhatározásodat. Úgy, mint amikor egy megfázás legyőzésével immunrendszered megerősödik, egy jó szokás kialakítása nyomán elkövetett hibák is szolgálhatnak eszközül megerősödésedre, hogy növekedj és egyre bölcsebben használd az Istentől kapott önuralmadat.

Jézus megparancsolta, hogy szeressük Istent teljes lényünkkel, vagyis mindenestől, és szeressük embertársainkat úgy, ahogyan magunkat is szeretjük. Ezt a két parancsolatot nevezzük a legnagyobb parancsolatnak. Valójában azonban van itt egy harmadik, kissé rejtett parancsolat is. Annak érdekében, hogy másokat úgy szeress, mint önmagadat, helyesen kell saját magadhoz állnod is. Ez igen jó okot nyújt arra, hogy amikor hibázol, kicsit kegyesebben fordulj saját magad felé is. Ne add fel! Ne marcangold önmagad! Állj fel, porold le magad, nézz fel, kérd Isten bocsánatát és próbáld meg újra!

Ima: Istenem, köszönöm, hogy szereteted elég erőt ad sikerrel járnom, s elég kegyelmet is tanulnom hibáimból. Szükségem van a Te segítségedre! Bízom Tebenned, tudván, hogy akkor is ott vagy velem, amikor megcsúszik a lábam. Ámen.