Új év, megújult irgalomMinta

A hívők életében a félelem mindig Isten-amnéziát jelent, hiszen ha Isten uralkodik, és uralma teljes, bölcs, igazságos és jó, akkor miért félnél?

Júda királyának, Ezékiásnak szavai ugyanúgy igazként csengenek ma is, mint abban a félelmetes percben több száz évvel ezelőtt, amikor először elhangoztak. Júdát elfoglalta Asszíria hatalmas királya, Szanhérib. Ezékiás felkészítette és felfegyverezte Júdát a harcra, de nem csak ennyit tett. Egy sokkal jelentősebb dologgal kapcsolatban is megszólította a népet. Tudta, hogy Isten népe ilyen pillanatokban gyakran átadta magát a félelemnek, és azt is tudta, honnan jön ez a félelem. A kihívások ilyen pillanataiban Isten népe gyakran pánikba esett, mert a nép identitás-amnéziában szenvedett. Elfelejtették, hogy mit jelent számukra Isten gyermekeiként élni, és elfelejtették, hogy kicsoda Isten az Ő mindenható hatalmában és dicsőségében. Ezen a ponton Ezékiás tudta, hogy nem elég csupán jó királynak és képzett tábornoknak lennie, bölcs pásztorként is népe mellé kell állnia. 

Miközben a kegyetlen Asszír támadásra készültek, Ezékiás nem akarta, hogy Júda azt gondolja, csak a harci kedvükre, háborús tapasztalataikra és fegyverkészségükre számíthatnak. Tudatni akarta velük, hogy csodálatosan megáldattak egy másik összetevővel is, melyet nem lehet és nem szabad elfelejteniük. Ezért a következőt mondta: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól, meg a vele levő egész sokaságtól... Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban” (2Krónikák 32:7–8). 

Lesznek majd pillanatok, amikor felteszed magadnak a kérdést, „Hol találom meg azt a bátorságot, amely segítségével szembenézhetek a velem szemben álló dologgal?” Ezékiás megadja neked a választ: „Nézz fel és emlékezz Istenedre!” Isten gyermekeként soha nem kell egyedül harcolnod.