Új év, megújult irgalomMinta

Ha ezer éven át is engedelmeskedsz, nem leszel méltóbb az elfogadásra, mint hited első pillanatában voltál; elfogadásod Krisztus igazságosságára alapszik, nem a tiédre.

A helyzet az, hogy a bűn nagyobb katasztrófa, mint gondoljuk, és a kegyelem sokkal döbbenetesebb, mint az ember azt megérteni tűnik. Nincs ember, aki — valóságosan megértve mindazt, amit a Szentírás a bűn mindent-átfogó és az ember személyét teljesen átformáló természetéről mond — azt gondolná, hogy elég motivációt és erőt tudna felsorakoztatni annak érdekében, hogy megüsse Isten mértékadó tökéletességét. A gondolat, hogy akár egyetlen bukott emberi lény is képes lenne utat törve magának eljutni az Isteni elfogadás elvárásainak szintjére, minden bizonnyal a legőrültebb illúzió. Ennek ellenére hajlamosak vagyunk igazabbnak gondolni saját magunkat a valóságosnál, és amikor ezt gondoljuk, meg is tettük az első lépést az említett illúzió dédelgetése felé, mely szerint, talán nem is vagyunk annyira rosszak Isten szemében.

Ezért olyan fontos a szembesítés, mellyel a Római levél harmadik fejezetének huszadik igeverse szolgál. Pál azt írja, „Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte.” Ha életed minden pillanatában imádkoznál is, akkor sem tudnál eleget imádkozni ahhoz, hogy elnyerd Isten elfogadását. Ha minden egyes munkád minden egyes megkeresett forintjának minden fillérét odaadnád, akkor sem tudnál eleget adni ahhoz, hogy megérdemeld Isten elfogadását. Még ha minden egyes szót, amelyet valaha kimondtál, a legtisztább lelkiismeretes hozzáállással ejtenéd is ki, soha nem tudnád szavaiddal megalapozni utad az Istennel való megbékéléshez. Még ha egy töretlen, minden pillanatban megélt szolgálatra adnád is magadat, akkor sem tudnál eleget szolgálni ahhoz, hogy elnyerd Isten kegyeit. A bűn túlságosan nagy, Isten mércéje pedig túlságosan magas — egyszerűen elérhetetlen minden ember számára, aki valaha is magába szívta az élet leheletét ezen a földön.

Ez az oka annak, hogy Isten — szeretetből — elküldte Fiát: „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róma 5:8) Tudod, egyszerűen nincsen más út, és soha nem is volt. Egyetlen egy bejárata van Isten elfogadásának – Krisztus igazságossága. Az Ő igazságossága átíratik a mi javunkra; bűnösök befogadást nyernek, s egy szent Isten elé járulhatnak másvalaki tökéletes engedelmességének köszönhetően. Krisztus a mi reménységünk, Krisztus a mi nyugalmunk, Krisztus a mi békességünk. Ő tökéletesen megfelelt Isten elvárásainak, hogy nekünk soha többé ne kelljen félnünk Isten haragját saját bűneink, gyengeségeink és bukásaink miatt. Ezt teszi a kegyelem! Ennek köszönhetően, mi, a kegyelem gyermekei imádatunk jeleként engedelmeskedünk – nem pedig kétségbeesett erőfeszítéssel próbáljuk elérni a lehetetlent, mely Isten tetszésének saját erőből történő elnyerése.