Szent sürgölődés: Sajátítsd el a dolgozz keményen, pihenj jól életstílustMinta

„Életünk célja híressé tenni Istent.”

A házunkban legódarabkák hevernek a földön mindenfelé. A gyűjteményünk néhány karácsonyi készlettel indult az egyik évben, mára pedig ládák halmazai vannak tele a kicsi színes kockákkal. Amikor a kislányom legózik, a nagyobb legódarabokat használja fel először. Ezek alkotják az alapot, amelyek aztán ott tornyosulnak a többi, sok zacskónyi kisebb, szinte láthatatlan pici műanyagdarabka fölött, tökéletesen betöltve azt a célt, amelyre készültek.

Néha mindennél jobban kívánom azt, bárcsak ilyen nagyobb legódarab lehetnék – a megalapozott, egyértelmű választás. Ám az épület felépítése után, ezek a nagy, figyelemreméltó darabok nem is bírnak olyan nagy hatással, mint gondolnánk. Amint lovakat és kis emberfigurákat, apró sündisznókat és csillogó hópelyheket veszek a kezembe, rá kell jönnöm, hogy néha a készlet legkisebb elemei keltik a legnagyobb benyomást.

Áttetsző kis műanyagdarabok, szinte nem is látszanak, mégis ezek teszik gyönyörűvé az ablakokat.

Csillogó kis pöttyök adják az utolsó simításokat a tetőnek és az asztaloknak.

A répaorr teszi teljessé a hóembert, és aprócska jégkorcsolyák díszítenek fel aprócska lábakat.

Az életben gyakran úgy érzem, olyan vagyok, mint egy hangsúlyos dekorációs elem, amelynek szerepe látszólag mellékes. A halk szavú, akit beárnyékol a mellette tornyosuló excentrikus személyiség. Az a fajta, aki elhiteti magával, hogy könnyen pótolható, vagy akár nincs is rá szükség tulajdonképpen. Jó, ha van, de nem nélkülözhetetlen. Annyira nagylelkű dolog Isten részéről az, hogy úgy tervezte meg Krisztus testét, hogy abban mindenképpen szükség legyen minden egyes tagra – legyen az akármilyen nagy vagy kicsi.

Lehet, hogy te magad is csak egy apró, jelentéktelennek tűnő darabkának érzed magad a készletben. Talán még mindig nem hiszed teljes szívvel, hogy az egyszerűnek, átlagosnak vagy épp rendetlennek tűnő „darab” is részt vehet a szent királyságért folyó munkában – abban, amelyben szívvel-lélekkel vennél részt a körülötted élők javára. Esetleg az jár a fejedben, vajon hogyan fogsz kitartani abban, amire Isten hívott, ha te magad nem érzed a rád bízott munkát elég fontosnak.

Jelenléted és szereped is bizony számít! Akár a legfigyelemreméltóbb darabka legyél is a kupacban (aki segít másokat abban, hogy szilárdan megálljanak), akár a legkisebb dekorációs elem legyél (aki fényesen ragyog), amikor Isten királyságának érdekeiért egyesülünk, Isten megdicsőül a munkánkban. Pótolhatatlan, tökéletesen felkészített és hihetetlenül szükséges vagy abban a munkában, amelyet Isten számodra tervezett. Krisztusban pedig sokkal többre vagyunk képesek, mint azt valaha elképzelnénk.