Szent sürgölődés: Sajátítsd el a dolgozz keményen, pihenj jól életstílustMinta

„Amikor félreteszed saját törekvéseidet, hogy helyet adj Isten akaratának, növekedni fogsz képességeidben.”

Egy egész falu kell nemcsak egy gyerek felneveléséhez, de ahhoz is, hogy a hétköznapi sürgölődésünk valami szent, Istent dicsőítő dologgá váljon.

Hasonlítgatás. Versengés. Közösség. Ahogy elnézem a sürgölődésről szóló főnökösködő üzeneteket, melyeket a világ kiabál felénk, az alábbi következtetésekre jutok. A hasonlítgatás lényege az, hogy igazolod a hallgatóságod előtt, miért is te vagy a legjobb választás versenytársaiddal szemben. A versengés lényege a szakadatlan erőlködés annak bizonyítására, hogy a te terméked, munkád vagy üzeneted nem csak a legjobb, de a legegyedülállóbb is, és könnyebben elérhető, mint bárki másé. A versengés kiáltozik: „Én voltam itt előbb!” Na és a közösség? Nos, ez csupán egy kedves kifejezés reklámainkkal, marketing fogásainkkal és email hírleveleinkkel megcélzott ügyfeleink irányába.

Több mint tíz év marketinges munka után, megértem ezt a hozzáállást. Az én értelmem is hajlamos ezekre a meghatározásokra támaszkodni, amikor éppen megfeledkezem arról, mi is munkám célja. Az ilyen pillanatokban szolgálóból eladó leszek, és az emberi életek helyett a haszonszerzés érdekel. Pedig létezik más választás is. Egy szent sürgölődéssel teli gazdaságban a hasonlítgatás abban áll, hogy mindenki a saját munkájával foglalkozik, és Istent kérdezi arról, munkája illeszkedik-e az Ő akaratába. Vajon életünk milyen mértékben hasonlít Krisztuséhoz, Akinek példáját - elvileg - követjük? Az ilyen társadalomban a versengés nem arról szól, hogy mindent megteszek saját első helyemért, hanem arról, hogy keresem mások előrejuttatásának lehetőségét, különleges tisztelettel bánva velük. A közösség pedig az a nélkülözhetetlen összetevő, amely elválasztja a szent sürgölődőket a világi mércét követő tömegektől. Az ő életükben-munkájukban a közösség az ügyfelek célbavétele helyett az együttműködést, törődést és párbeszédet jelenti.

Néha zűrös ugyan, de a közösség mindig megéri a kemény munkát. Isten nem magányos életre teremtett minket, és ez a munkánkra is vonatkozik. Sokkal többet tehetünk Isten országáért, amikor a versengést abbahagyva elkezdünk együttműködni.

A világ zajos, harsány követeléseinek és elvárásainak követése elbizonytalanítja az embert, amint Isten tervében kapott szerepét másokéhoz méregeti, hasonlítja. Bízzunk ehelyett inkább Istenben, a mi Mesterünkben, aki tudja, mikor, hogyan, miért és mely darabokat használja valami gyönyörűséges, erős, marandandó dolog megalkotásához.

Engedd, hogy Isten életedre készített terve és célja megragadjon, merülj el a kemény munkában és pihenj jól, hogy abban a szent sürgölődésben élhess, amelyre Isten hívott téged, pont oda, ahol most vagy.