Szent sürgölődés: Sajátítsd el a dolgozz keményen, pihenj jól életstílustMinta

„Mindenkire bizatott olyan munka, amelyet Isten dicsőségére végezhet.”

Ha már láttad a Szörny Rt. című animációs filmet, tudod mire gondolok, amikor azt mondom, az életem mostanában olyan, mint az utolsó jelenet, a végkifejlet a filmben. Az, amikor Mike, Sulley és Boo ott lógnak a futószalagokon, és ezernyi ajtó között keresik azt, amelyik haza vezet, miközben egyetlen rossz ajtónyitás akár egy hatalmas hóviharba, vagy egy forró sivatagba repítheti őket. Ott lógnak, kapaszkodnak minden erejükkel, és küzdenek az ellenséggel, aki üldözőbe vette őket, hogy végül elpusztítsa mindannyiukat, ők pedig rendületlenül keresik az ajtót, amelyik mögött biztonság és nyugalom vár rájuk.

Az internet megnyitotta előttünk a világot. Megnyitjuk a böngészőt és látjuk, amint Isten ajtókat nyit mások előtt szerte a világon, s közben szem elől veszítjük az egyetlen ajtót, amelyet Isten előttünk nyitott, hogy átlépjünk azon hitben. Nem mindegy, melyik ajtón lépünk át. Nem minden ajtó vezet minket haza.

Jómagam több mint egy teljes évtizeden át erőlködtem azon, hogy saját erőmből a felszínen tartsam magam. Lediplomáztam, találtam egy állást, amivel épp elég pénzt kerestem, férjhez mentem, és hatalmas nyomás alatt igyekeztem a világi normák szerint sürgölődni. Kirúgtak, nagy nehezen új állást találtam, beindítottam a saját vállalkozásomat, és elfogadtam egy olyan gyülekezeti szolgálati lehetőséget, amely egyszerre volt stresszes, csodálatos és nagyon magányos. Felmondtam, újrakezdtem, ezúttal szabadúszóként próbáltam megállni a helyemet és gondoskodni a családomról.

Annyira sok időt fordítottam az egyenesen felém tartó zárt ajtók kikerülésére, hogy közben nem vettem észre azokat a nyitott ajtókat, amelyeket Isten helyezett elém.

Amint elkezdtem megtanulni, miként tudom elengedni a hihetelten gyorsasággal elém kerülő lehetőségek futószalagát, és felhagytam az erőlködéssel, Isten egy olyan ötlettel áldott meg, amely megváltoztatott mindent. Korábban mindig a szerintem nekem megfelelő ajtót kerestem, amely mögött majd minden képességemet a legjobban kamatoztathatom, és ahol majd a megfelelő embereket megnyerve „nagyobb és jobb” ajtók nyílnak előttem. 

Ezekben a küzdelmes években őnző módon magamért dolgoztam, Isten mégis hűségesen végezte munkáját bennem. A megtanult leckék, a kifinomult tálentumok, új ismeretségek, és a fejlődés minden formája áldásként szolgálhat minket. Isten szabad akaratot adott az embernek, megengedve neki, hogy bármilyen ajtón belépjen, és még így is Isten akaratában találhassa magát a túloldalon. Lehet, hogy nem a legmegfelelőbb szakmát választottuk magunknak, vagy érezhetően nem a helyünkön vagyunk Isten elhívását illetően, Isten akkor is kész velünk találkozni, pont ott, ahol vagyunk.