Oswald Chambers: Öröm - Erőre lelni az ÚrbanMinta

Bármely lélek, akinek nincsenek Istennel egyedül töltött pillanatai, nagyon nagy veszélyben van. Megengedtük azt, hogy életünk Istennek szentelt helyeit lerombolják mások, vagy egyéb tevékenységek építsék gyönyörű oltáraikat oda, melyek láttán az emberek azt mondják, „Hű, de vallásos lehet ez az ember!” Az efféle oltár azonban sértő Isten lelkünkben végzett mély munkájára nézve. Adja Isten, hogy egyre jobban megértsük azt a mély örömet, amit az Istennel a napfelkelte, a sötétből a világosba lépés idején töltött idők jelentenek.

A Jelenések könyvében Jézus Krisztus saját magára úgy utal, mint „az első és utolsó”. Az ember saját döntéseit e-kettő között hozza; a kezdet és a vég is mindig Isten kezében marad. Isten rendeli el a születésünk és halálunk idejét, s e két határvonal között kap az ember arra lehetőséget, hogy életét aggódásban vagy örömben élje.

Elmélkedj a következő kérdéseken: Mikor és hol vonulok el egyedül Istennel? Élvezem az Istennek egyedül eltöltött időt vagy alig várom, hogy végre munkába rohanjak? Azzal kezdem napjaimat, hogy megkérdezem Istentől, mi az aznapi feladatom, és azzal zárom, hogy kikérem véleményét arról, hogy ez hogy sikerült?

Az idézetek a „He Shall Glorify Me” és a „Still Higher for His Highest” c. könyvekből valók, és a ©Discovery House Publishers kiadó tulajdonát képezik. Minden jog fenntartva.