Oswald Chambers: Öröm - Erőre lelni az ÚrbanMinta

Vannak a lelki életnek olyan állomásai, amelyek elérésekor elhitetjük magunkkal azt a morbid feltételezést, hogy Krisztusért szó szerint mindenről le kell mondanunk. A Bibliában az áldozat jelentése az, hogy én a saját szerzeményeim legjavát adom Istennek, örömmel, hogy Ő azután azt Sajátjává és az enyémmé tegye mindörökre; ha viszont ragaszkodok az enyémhez, elveszítem azt, és Istené sem lesz igazából. Isten arra utasította Ábrahámot, hogy áldozza fel fiát, Izsákot égő áldozatként, Ábrahám pedig ezt úgy értelmezte, hogy meg kell ölnie fiát. Móríjjá hegyén aztán Ábrahám feladhatott egy helytelen elképzelést saját Istenéről, és megérthette azt, mit is jelent Isten számára az égőáldozat: egy élő áldozatot (Róma 12:1-2). Lehet, hogy úgy tűnik, mindent fel kellett adnunk, mindent elveszítettünk, és ahelyett, hogy a kereszténység örömöt és egyszerűséget hozott volna életünkbe, csak nyomorultabbak lettünk. Ez azonban csak addig tart, míg fel nem üt szívünkben a felismerés, hogy Isten célja bevonni bennünket is saját erkölcsi fejlődésünkbe, ez pedig csak úgy működik, ha a természeti dolgokat feláldozzuk a lelki dolgokért, engedelmességben — tehát nem a természeti dolgok megtagadásáról van szó, hanem azok feláldozásáról.

Elmélkedj a következő kérdéseken: Milyen Istenről alkotott helytelen elképzeléseimhez ragaszkodok, amelyek miatt nem tudom megtapasztalni Isten nekem tartogatott örömét?

Az idézetek a „He Shall Glorify Me” c. könyvből valók, és a ©Discovery House Publishers kiadó tulajdonát képezik. Minden jog fenntartva.