Jób 9:15-35Megosztás

Jób 9:15-35 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Bár ártatlan vagyok, nem tudom, mit feleljek, bírámhoz csak kegyelemért könyörgök! Még ha felelne is kiáltásomra, akkor sem remélhetem, hogy meghallgat engem. Hiszen rám rohan, mint a vihar, ok nélkül sokasítja sebeimet! Nem engedi, hogy fellélegezzek, torkig tölt keserűséggel. Erővel nem győzhetem le, ő az erősebb! Ha a törvénykezésben bízom, Istent ki idézhetné bíró elé? Bár ártatlan vagyok, saját szavaimmal bizonyítaná rám vétkemet. Még ha bűntelen lennék is, azzal ítélne el, amit mondok. Igen, ártatlan vagyok! De már magammal sem törődöm! Utálom az életem! Azt mondtam magamban: Nincs különbség! Az ártatlan éppúgy meghal, mint a bűnös, Isten véget vet mindkettő életének. Ha ostora hirtelen lesújt, az ártatlanok szenvedését vajon neveti-e? Amikor egy gonosz ragadja magához a hatalmat, vajon nem Isten fogja-e be a vezetők szemét, hogy ne lássanak? Ki teszi ezt, ha nem ő? Napjaim sebesebben futnak, mint a gyors futár, elfutnak, mert nem látnak semmi jót! Elsuhannak, mint könnyű vitorlás hajó, elrepülnek, mint sólyom, ha zsákmányát űzi. Ha azt mondom: elfelejtem panaszomat, nem törődöm fájdalmammal, vidám leszek ismét, az sem segít! Hiszen fájdalmam és szenvedésem tovább tart, mert tudom, hogy Isten nem tekint ártatlannak! Ha pedig úgyis elítél engem, minek erőlködjem hiába? Még ha hóban mosakodnék, még ha szappannal mosnám is kezemet, Isten akkor is a sáros verembe taszít engem! Még ruháim is irtóznak tőlem! Hiszen nem ember ő, mint én, hogy megfeleljek neki, nem állhatunk együtt a bíróság elé! Nincs aki ítéljen közöttünk, nincs, kinek hatalma lenne mindkettőnk fölött. Ki tudná levenni Isten haragjának pálcáját rólam, hogy ne rémítene többé csapásaival? Akkor bátran szólhatnék, nem félnék tőle, mert nem szokásom félni, ha igazam van!”

Jób 9:15-35 Karoli Bible 1908 (HUNK)

A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz. Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk. Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között! Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem: Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!

Jób 9:15-35 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)

Ha igazam volna, sem válaszolhatnék neki; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene. Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra. Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet. Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól. A hatalmaskodó erőszakra azt mondja: Itt vagyok! A törvénykezésre pedig: Ki idézhet meg engem? Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana. Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet. Mindegy! – azt mondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek. Ha ostora hirtelen megöl, gúnyolja az ártatlanok csüggedését. Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő? Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót. Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára. Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat, megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak. Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába? Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem. Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Menjünk törvénybe egymással! Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét. Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene, akkor beszélnék, és nem félnék tőle. De magamtól ez nem lehetséges.

Jób 9:15-35 Revised Hungarian Bible (RÚF)

Ha igazam volna, sem ellenkezhetnék vele; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene. Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra. Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet. Nem hagyja, hogy lélegzethez jussak, keserűséggel tölt el engem. Az erőszakra azt mondja: Nálam nincs erősebb! A törvénykezésre pedig: Ki merne bevádolni engem? Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana. Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet. Már úgyis mindegy, kimondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek egyaránt. Ha ostora hirtelen megöl valakit, ő csak gúnyolódik az ártatlan kétségbeesésén. Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő? Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót. Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára. Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat, megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak. Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába? Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem. Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Vigyük bíró elé a vitánkat! Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét. Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene, akkor beszélnék, és nem félnék tőle, hiszen erre magamtól semmi okom sincsen.