Jób könyve 9:15-35

Bár ártatlan vagyok, nem tudom, mit feleljek, bírámhoz csak kegyelemért könyörgök! Még ha felelne is kiáltásomra, akkor sem remélhetem, hogy meghallgat engem. Hiszen rám rohan, mint a vihar, ok nélkül sokasítja sebeimet! Nem engedi, hogy fellélegezzek, torkig tölt keserűséggel. Erővel nem győzhetem le, ő az erősebb! Ha a törvénykezésben bízom, Istent ki idézhetné bíró elé? Bár ártatlan vagyok, saját szavaimmal bizonyítaná rám vétkemet. Még ha bűntelen lennék is, azzal ítélne el, amit mondok. Igen, ártatlan vagyok! De már magammal sem törődöm! Utálom az életem! Azt mondtam magamban: Nincs különbség! Az ártatlan éppúgy meghal, mint a bűnös, Isten véget vet mindkettő életének. Ha ostora hirtelen lesújt, az ártatlanok szenvedését vajon neveti-e? Amikor egy gonosz ragadja magához a hatalmat, vajon nem Isten fogja-e be a vezetők szemét, hogy ne lássanak? Ki teszi ezt, ha nem ő? Napjaim sebesebben futnak, mint a gyors futár, elfutnak, mert nem látnak semmi jót! Elsuhannak, mint könnyű vitorlás hajó, elrepülnek, mint sólyom, ha zsákmányát űzi. Ha azt mondom: elfelejtem panaszomat, nem törődöm fájdalmammal, vidám leszek ismét, az sem segít! Hiszen fájdalmam és szenvedésem tovább tart, mert tudom, hogy Isten nem tekint ártatlannak! Ha pedig úgyis elítél engem, minek erőlködjem hiába? Még ha hóban mosakodnék, még ha szappannal mosnám is kezemet, Isten akkor is a sáros verembe taszít engem! Még ruháim is irtóznak tőlem! Hiszen nem ember ő, mint én, hogy megfeleljek neki, nem állhatunk együtt a bíróság elé! Nincs aki ítéljen közöttünk, nincs, kinek hatalma lenne mindkettőnk fölött. Ki tudná levenni Isten haragjának pálcáját rólam, hogy ne rémítene többé csapásaival? Akkor bátran szólhatnék, nem félnék tőle, mert nem szokásom félni, ha igazam van!”