Jób 9:15-35

A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz. Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk. Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között! Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem: Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!