A különc a maga kívánsága után jár,
és hadakozik minden jóravaló dolog ellen.
Az ostoba nem leli kedvét az értelemben,
csak saját eszének fitogtatásában.
Ahová bűnös érkezik,
oda megérkezik a megvetés is,
és a szégyentelenséggel együtt jár a gyalázat.
Mély víz az ember szájának beszéde,
áradó patak, bölcsesség forrása.
Nem jó a bűnösnek kedvezni,
sem jogaiból kiforgatni az igaz embert.
Az ostoba ajka perpatvart okoz,
és szája vereséget idéz elő.
Az ostobának saját szája a romlása,
és saját ajkai ejtik csapdába őt.
A rágalmazó szavai, mint a jó falatok,
behatolnak a test belsejébe.
Aki munkájában hanyag,
az testvére annak, aki tönkretesz.
Erős torony az ÚR neve,
oda fut az igaz, és védelmet talál.
A gazdagnak a vagyon az erős városa,
magas várfalnak képzeli.
Akire romlás vár,
annak fölfuvalkodik a szíve,
de akire dicsőség, az alázatos.
Aki arra felel, amit meg sem hallgatott,
azt bolondnak tartják, és megpirongatják.
Az ember lelke elviseli a szenvedést,
de ha a lélek összetörik,
azt el lehet-e hordozni?
Az értelmes ember szíve ismeretet szerez,
és a bölcsek füle ismeretre törekszik.
Az ajándék tág teret nyit az ember előtt,
és az előkelők elé juttatja.
Igaznak látszik az,
aki először szól a perben,
de sorra kerül ellenfele is,
és megcáfolja.
A sorsvetés megszünteti a viszálykodást,
és szétválasztja az erőszakosakat.
A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál,
és a viszály olyan, mint városkapun a zár.
Amit mond az ember,
annak a gyümölcséből
fog jóllakni a teste,
és amit a beszéde terem,
azzal kell jóllaknia.
Élet és halál van a nyelv hatalmában,
amelyiket szereti az ember,
annak a gyümölcsét eszi.
Aki jó feleséget talált, kincset talált,
és elnyerte az ÚR jóakaratát.
Könyörögve szól a szegény,
de a gazdag keményen válaszol.
Van ember, aki bajba juttatja felebarátait,
de van olyan barát,
aki ragaszkodóbb a testvérnél.