Példabeszédek 18:1-24

A különc a maga kívánsága után jár, és hadakozik minden jóravaló dolog ellen. Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének fitogtatásában. Ahová bűnös érkezik, oda megérkezik a megvetés is, és a szégyentelenséggel együtt jár a gyalázat. Mély víz az ember szájának beszéde, áradó patak, bölcsesség forrása. Nem jó a bűnösnek kedvezni, sem jogaiból kiforgatni az igaz embert. Az ostoba ajka perpatvart okoz, és szája vereséget idéz elő. Az ostobának saját szája a romlása, és saját ajkai ejtik csapdába őt. A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe. Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz. Erős torony az ÚR neve, oda fut az igaz, és védelmet talál. A gazdagnak a vagyon az erős városa, magas várfalnak képzeli. Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos. Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják. Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni? Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik. Az ajándék tág teret nyit az ember előtt, és az előkelők elé juttatja. Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja. A sorsvetés megszünteti a viszálykodást, és szétválasztja az erőszakosakat. A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál, és a viszály olyan, mint városkapun a zár. Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az ÚR jóakaratát. Könyörögve szól a szegény, de a gazdag keményen válaszol. Van ember, aki bajba juttatja felebarátait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.