Példabeszédek 12:1-14

Példabeszédek 12:1-14 RÚF

Aki szereti az intelmet, szereti a tudást, aki pedig gyűlöli a feddést, az ostoba marad. A jó ember jóakaratot nyer az ÚRtól, de az alattomos embert ő bűnösnek tartja. Nem áll szilárdan a bűnösen élő ember, de az igazak gyökere mozdíthatatlan. A derék asszony urának koronája, de mint a csontszú, olyan a szégyentelen. Az igazak gondolatai helyesek, a bűnösök szándékai csalárdak. A bűnösök szavai vérszomjasak, de a becsületeseket megmenti beszédük. Romlás éri a bűnösöket, és odalesznek, de az igazak háza megmarad. Értelmének megfelelően dicsérik az embert, a fondorlatos szívűt pedig megvetik. Jobb annak, akit lebecsülnek, de szolgája van, mint annak, aki dicsekszik, de alig van kenyere. Az igaz törődik még állatjának kívánságával is, a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen. Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, de aki hiábavalóságokat hajszol, az esztelen. A bűnös a gonoszsággal szerzett zsákmányra vágyik, az igazak mégis gyökeret vernek. A vétkes ajak veszedelmes csapda, de az igaz kikerül a bajból. Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza.