Példabeszédek 12:1-14

A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő. Nem erősül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul. A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő. Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás. Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat. Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll. Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz. Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű. Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen. A ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az. Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt. Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz. Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának. A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.