Példabeszédek 12:1-14

Példabeszédek 12:1-14 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Aki tanulni vágyik, elfogadja a helyreigazítást, aki pedig visszautasítja, ostoba marad. A jóindulatú emberhez az Örökkévaló is jóindulatú, de aki gonosz terveket sző, azt elítéli. A gonoszt nem erősíti meg a gonoszsága, az igaz viszont szilárd, mint az erős gyökerű fa. A jó feleség olyan, mint a korona a férje fején, de mint a csontok fájdalma, aki szégyent hoz a férjére. Az igaz ember szándékai becsületesek, az istentelen tervei pedig tisztességtelenek. A gonoszok szavai lesben állnak, hogy megöljenek valakit, az igazak szavai pedig megmentenek a veszélytől. Ha pusztulnak a gonoszok, írmagjuk sem marad, az igazak családja pedig fennmarad. Az értelmes férfit megbecsülik, de az ostobát megvetik. Jobb, ha nem sokra becsülnek, de mégis van szolgád, mintha sokra tartod magad, de még kenyérre se telik. Az igaz ember jól bánik még az állataival is, de az istentelennek még a „jóindulata” is kegyetlenség. Aki gondosan műveli a földjét, jóllakik a termésével, aki viszont elpocsékolja idejét, az ostoba. Az istentelen kívánja a gonoszsággal szerzett vagyont, az igaz pedig olyan, mint a mélyen gyökerező növény, amely bőven terem. A gonoszt a saját bűnös beszéde ejti csapdába, az igazságszerető pedig kimenekül a bajból. Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit tesz, annak a jutalmát kapja meg.