Jób 6:1-30

Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: Bárcsak megmérnék elkeseredésemet, és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék! Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim. Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem. Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmánya mellett? Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak? Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel. Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet! Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát! Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét. Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem? Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem. Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás? Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét. Testvéreim hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik: előbb jégtől zavarosak, olvadó hó hömpölyög bennük, majd idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak. Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak. Őket keresik Témá karavánjai, a sábai vándorok bennük reménykednek. De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amint odaérnek. Így jártam most én is veletek: látjátok a borzalmat, és féltek. Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból adjatok ajándékot értem, hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből? Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem! Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek? Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember! Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok! Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok! Hagyjátok abba, ne kövessetek el jogtalanságot! Hagyjátok abba, hisz nekem van igazam! Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem, mi okozhat romlást?