Jób pedig felele, és monda: Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba! Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim. Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem. Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett? Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek? Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér! Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek; És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem! Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét. Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?! Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é? Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?! A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét. Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok. A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög; Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak. Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek. Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek. Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak. Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek. Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem? Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem? Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem. Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok? Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai! Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?! Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom? Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll. Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
