Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge,
megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?
Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek,
tudod-e, mikor jön el ellésük ideje?
Lefekszenek, megellik borjaikat,
és megszabadulnak fájdalmuktól.
Borjaik megerősödnek,
felnőnek a mezőn,
elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.
Ki engedte szabadon a vadszamarat,
ki oldozta el a zebra kötelét?
A pusztát rendeltem otthonává,
lakóhelyévé a szikes földet.
Kineveti a városi sokadalmat,
nem hallja a hajcsár kiáltozását.
A hegyeken keres magának legelőt,
fölkutat mindenféle zöld növényt.
Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly?
Ott tölti az éjszakát jászolodnál?
Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt,
boronálja-e utánad a göröngyöket?
Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős?
Rábízhatod-e a munkádat?
Elhiszed-e róla,
hogy behordja gabonádat,
és szérűdre betakarítja?
Vígan verdes szárnyával a strucc,
pedig nem gólya szárnya és tolla az!
A földön hagyja tojásait,
és a porban költeti ki.
Elfelejti, hogy ráléphetnek,
és a mezei vad eltaposhatja.
Fiaihoz oly mostoha,
mintha nem is az övéi volnának;
nem retteg attól,
hogy kárba vész fáradsága.
Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle,
nem részesítette értelemben.