Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
Most is csak lázongás, ha panaszkodom,
kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat.
Bár tudnám, hogy hol találom Istent!
Elmennék a trónusáig,
eléje terjeszteném ügyemet,
tele lenne szám szemrehányással,
hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol,
és hogy megértsem, mit is mond nekem:
teljes erővel perel-e majd velem,
vagy meghallgat figyelmesen?
Becsületes emberként vitatkoznék vele,
és végleg fölmentene engem a bírám.
De ha kelet felé megyek, nincsen ott,
ha nyugat felé, nem veszem észre.
Ha északon működik, nem látom,
ha délre fordul, ott sem láthatom.
De ő tudja, milyen úton járok:
ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.
Szorosan járok a nyomában,
az ő útján maradok, nem térek le róla.
Ajkának parancsából nem engedek,
keblembe zártam szája mondásait.
De ő hajthatatlan –
ki is téríthetné el a szándékától?
Véghezviszi, amit lelke kíván.
Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám.
Ilyesfélét gyakran szokott tenni.
Ezért rémület fog el színe előtt,
ha csak rágondolok is, megrettenek tőle.
Mert Isten csüggesztette el a szívemet,
a Mindenható rémített meg engem.
Mert nem a sötétség miatt
kell elnémulnom,
nem az arcomat borító
sűrű homály miatt.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
