Jób erre így felelt:
„Panaszom még mindig keserű,
mert Isten keze nehezedik rám.
Ó, bárcsak tudnám, merre keressem őt!
Elmennék egészen trónusáig,
elé terjeszteném ügyemet,
bebizonyítanám ártatlanságom előtte.
Bárcsak megtudhatnám, mit felelne nekem,
s megérthetném, hogyan válaszol!
Vajon erejét fordítaná ellenem?
Nem hiszem! De meghallgatna, az bizonyos!
Trónja előtt az ártatlan szabadon védekezhet,
s tudom, végül felmentene bírám!
De jaj, ha keletre megyek, nem találom őt,
ha nyugatnak indulok, Istent ott sem lelem!
Ha északon rejtőzik, meg nem láthatom,
ha dél felé fordul, ott sem veszem észre.
De ő ismer engem, látja minden lépésemet,
s ha próbára tesz, úgy kerülök ki kezéből,
mint a megtisztított arany!
Lábnyomát követtem egész életemben,
ösvényeiről nem tértem le soha.
Parancsának engedelmeskedtem,
szavait szívembe rejtettem.
De ő mindig ugyanaz marad,
s tervétől senki el nem térítheti.
Amit elhatározott, véghez is viszi.
Bizony, Isten véghezviszi, amit felőlem tervezett!
S tudom, sok terve van még velem.
Ezért reszketek színe előtt,
ha belegondolok, félelemtől remegek.
Mert Isten rémített meg engem,
a Mindenható félelme szállt rám.
Ami velem történt, sötét felhőként borul fölém,
s eltakarja arcomat, mégsem hallgatok!”
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
