Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta:
„Áldott vagy te az asszonyok között,
és áldott a te méhed gyümölcse!
Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”
Mária pedig ezt mondta:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és az én lelkem ujjong
Isten, az én Megtartóm előtt,
mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára:
és íme, mostantól fogva
boldognak mond engem minden nemzedék,
mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas,
és szent az ő neve,
irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre
az őt félőkön.
Hatalmas dolgot cselekedett karjával,
szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
Hatalmasokat döntött le trónjukról,
és megalázottakat emelt fel.
Éhezőket látott el javakkal,
és bővelkedőket küldött el üres kézzel.
Felkarolta szolgáját, Izráelt,
hogy megemlékezzék irgalmáról,
amint kijelentette atyáinknak,
Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.”