Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta:
Áldott vagy te az asszonyok között,
és áldott a te méhed gyümölcse!
Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat. Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.
Mária pedig ezt mondta:
Magasztalja lelkem az Urat,
és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben,
mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára:
és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas,
és szent az ő neve,
irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
Hatalmas dolgot cselekedett karjával,
szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
Hatalmasokat döntött le trónjukról,
és megalázottakat emelt fel;
éhezőket látott el javakkal,
és bővelkedőket küldött el üres kézzel.
Felkarolta szolgáját, Izráelt,
hogy megemlékezzék irgalmáról,
amint kijelentette atyáinknak,
Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.