Lukács 1:39-55

Lukács 1:39-55 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Mária ekkor útra készült, és sietve elment Júdea hegyvidékének egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária hangját, a méhében lévő magzat örömében repesni kezdett, és a Szent Szellem betöltötte Erzsébetet. Nagy örömmel felkiáltott: „Áldott vagy te, Mária — jobban, mint bárki más az asszonyok között! Áldott a gyermeked is, akit a méhedben hordozol! Hogy lehet az, hogy az Uram anyja vagy, mégis te jössz hozzám? Mert abban a pillanatban, amikor a köszöntésedet meghallottam, a gyermekem örömében repesni kezdett a méhemben. Bizony boldog és áldott, aki hittel fogadja, amit az Örökkévaló mond neki, mert az beteljesedik!” Mária pedig ezt mondta: „Dicsérem az Örökkévalót teljes szívemből-lelkemből, szellemem ujjong Istennek, Üdvözítőmnek, mert rátekintett alázatos szolgálóleányára! Bizony, mostantól fogva minden nemzedék boldognak és áldottnak mond engem, mert nagy dolgot tett velem a Hatalmas! Szent a neve! Nemzedékről nemzedékre irgalmas azok iránt, akik tisztelik és félik őt. Kinyújtotta karját, megmutatta erejét: szétszórta a büszkéket, akik magukat nagyra tartják, ledöntötte trónjukról az uralkodókat, az alázatosakat pedig felemelte. A szükségben lévőket elhalmozta minden jóval, a gazdagokat pedig üres kézzel küldte el. Segítségére sietett szolgájának, Izráelnek, mert nem felejtette el ígéretét, hogy könyörületesen bánik velünk. Mert ezt ígérte őseinknek, Ábrahámnak és az ő gyermekeinek mindörökké.”

Lukács 1:39-55 Hungarian Bible by Lajos Csia (CSIA)

Ezekben a napokban Mária útnak indult, és nagy sietséggel ment a felvidékre, Júda városába. Ott bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet Mária köszöntését meghallotta, az történt, hogy a magzat repesni kezdett Erzsébet méhében, Erzsébet meg Szent Szellemmel telt meg, és hangos szóval így kiáltott: „Asszonyok áldotta vagy te s áldott a méhed gyümölcse! Honnan ért engem ez a kegyelem, hogy Uramnak anyja jöjjön hozzám? Lásd, amikor köszöntésed hangja fülembe csengett, repesni kezdett a magzat méhemben. Boldog, aki elhitte, hogy eljő beteljesedése mindannak, amit az Úr szólott neki.” Mária így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat! Szellemem ujjongásba tör ki Megmentőmön, Istenemen, hogy rátekintett rabszolgálójának alacsony voltára. Hiszen mostantól fogva minden nemzedék boldognak fog mondani engem. Mert felséges dolgokat tett velem a Hatalmas! Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre tart azokon, akik őt félik. Karjával megvalósította hatalmának uralmát. Szétszórta azokat, akiket szívük gondolkodása fennhéjázásra bírt, a hatalom birtokosait trónjukról letaszította, és az alacsonyakat felmagasztalta, éhezőket javakkal töltött meg, és gazdagokat éhesen küldött el. Fölvette szolgájának, Izráelnek gondját, visszaemlékezett Ábrahámnak és magvának ígért örök irgalmasságára, úgy, ahogy arról atyáinkhoz szólott.”

Lukács 1:39-55 Karoli Bible 1908 (HUNK)

Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába; És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel; És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám? Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben. És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott. Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve! És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik. Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról. (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!