János evangéliuma 2
2
A kánai lakodalom
1Két nappal később lakodalom volt a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is részt vett. 2Meghívták Jézust és a tanítványait is. 3A lakodalom közben elfogyott a bor, s ekkor Jézus anyja szólt a fiának: „Nincs több boruk!”
4Jézus azonban ezt válaszolta: „Mi közünk nekünk ehhez? Nem jött még el az én időm.”
5Jézus anyja mégis szólt a szolgáknak: „Akármit mond nektek, tegyétek meg!”
6Volt ott hat nagyméretű, kőből készült víztartó, amelyet a zsidók a szertartásos tisztálkodáshoz#2:6 szertartásos tisztálkodás A zsidó vallási szokások szerint étkezés előtt, a Templomba való belépés előtt, és egyéb különleges alkalmakkor szertartásosan kezet kellett mosni. szoktak használni. Ezekbe egyenként kb. 80–120 liter víz fért.
7Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg az edényeket vízzel!” Azok pedig színig töltötték a víztartókat.
8Azután Jézus mondta nekik: „Merítsetek belőle, és vigyétek a násznagynak!”
A szolgák így is tettek. 9A násznagy megkóstolta a borrá változott vizet. (Ő nem tudta, honnan van a bor, de a szolgák, akik hozták, tudták.) Akkor a násznagy odahívta a vőlegényt, 10és azt mondta neki: „Mindenki a legjobb bort szolgálja fel először, és amikor a vendégek már részegek, akkor hozzák az olcsó bort. Te meg mostanáig tartogattad a legjobb borodat?”
11Jézus jelei és csodái közül ez volt az első, amelyet a galileai Kánában mutatott meg. Kézzelfoghatóan megmutatta a dicsőségét, a tanítványai pedig hittek benne.
12Ezután Kapernaumba ment anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.
Jézus kikergeti a kereskedőket a Templomból
(Mt 21:12–13; Mk 11:15–17; Lk 19:45–46)
13Közeledett már a júdeaiak páska ünnepe, ezért Jézus felment Jeruzsálembe. 14Látta, hogy a Templom udvarában marhákat, juhokat, galambokat árulnak, és pénzváltók ülnek az asztalaiknál. 15Ekkor felragadott néhány kötelet, azokat marokra fogta, mint egy korbácsot, és kizavarta a kereskedőket a Templom területéről, a juhokkal és a marhákkal együtt. A pénzváltók pénzét szétszórta, és asztalaikat felborította. 16A galambárusoknak is mondta: „Ki innen! Vigyétek el ezeket! Ne tegyétek Atyám házát piactérré!”
17Tanítványainak eszébe jutott, hogy az Írás ezt mondja:
„Templomod iránti féltékeny, szenvedélyes szeretet emészt engem.”#2:17 Idézet: Zsolt 69:9.
18Egyes júdeaiak, ezt mondták Jézusnak: „Mutass nekünk valami csodás jelet annak bizonyítására, hogy jogod van ilyeneket tenni!”
19Jézus ezt felelte: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt újra felépítem!”
20Erre azok így válaszoltak: „Negyvenhat évig építették a Templomot, te meg három nap alatt újjáépítenéd?!”
21De nem értették meg, hogy Jézus nem a Templom épületeiről, hanem a saját testéről beszélt. 22Később, már Jézus feltámadása után, tanítványai visszaemlékeztek mindarra, amit ekkor mondott, és hittek az Írásban és Jézus szavaiban.
23Amíg Jézus Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek és bíztak benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett. 24Ő azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte őket. 25Nem volt szüksége rá, hogy valaki megmondja neki, mi van az emberekben, mert eleve jól ismerte mindegyiküket.
Àwon tá yàn lọ́wọ́lọ́wọ́ báyìí:
János evangéliuma 2: EFO
Ìsàmì-sí
Pín
Daako
Ṣé o fẹ́ fi àwọn ohun pàtàkì pamọ́ sórí gbogbo àwọn ẹ̀rọ rẹ? Wọlé pẹ̀lú àkántì tuntun tàbí wọlé pẹ̀lú àkántì tí tẹ́lẹ̀
Bible League International
