Fellélegezhetsz Minta

Mindennapjaim őrületes rohamában, amint próbálom tartani a tempót a megbeszélések, kötelező események, elkötelezettségek, gyerekek programokra hordása, szülői értekezletek, gyülekezeti szolgálat forgatagában, s közben ott van még a számlák befizetése, a saját magam összeszedése, rohanás a városba, rohanás az idővel, rohanás az idővel szemben, idefutok, odafutok, és végül kifutok az időből és energiából . . . Néha egyszerűen csak „füves legelőkön szeretnék megpihenni”, vagy „csendes vizeknél lenyugodni”. Amúgy meg beérném simán egy csésze forró kávéval a teraszon is. Te nem?

Mindenkinek szüksége van arra, hogy fellélegezhessen.

A saját tempód és saját korlátaid és határaid közötti terület a légzőzónád. Ebben a zónában történnek olyan dolgok, mint pl.: egy nyugis beszélgetés a legjobb barátoddal; egy közös vacsora az ebédlőasztalnál otthon, az autóban bekapott Mekis gyorskaja helyett; egy lehetőség nagylelkűnek lenned valakivel, mert végre nem kellett minden forintot magadra költened. A légzőzónádban tudatosan lassabban, egyszerűbben és szervezettebben éled az életedet.

Biztos vagyok abban, hogy ez a békés tempó neked is sokkal jobban tetszik annál a rohanós-kapkodós érzésnél, amelyet a túlvállalt, csordultig pakolt életed okoz benned. Mégis, egy pillantás a naptárodra vagy határidőnaplódba egyértelműen azt igazolja, hogy neked is —csakúgy, mint legtöbbünknek— nehezen megy a lassítás.

Vajon mi az, ami arra kényszerít, hogy állandóan a határaidat súrold? 

Nehéz felismerni, és bevallom, beismerni is elég nehéz —legalábbis nekem—, hogy ez a félelem. Félek attól, hogy lemaradok valamiről, úgyhogy beszorítok még egy esti találkát a csajokkal, bár a napom már így is kimerítő volt. Félek attól, hogy nem tartom a tempót a világgal, ezért új autót keresek a neten, bár a mostani kocsim is tökéletesen megfelel. Félek attól, hogy csalódást okozok másoknak, ezért elvállalom, hogy elnöklök az adott alapítvány egyik posztján, bár nem is igazán szívügyem, amit képviselnek… ismerősen hangzik? 

A félelem folyton suttogja hazugságait, hogy kimaradsz ebből, meg lemaradsz arról, ezért állandóan telepakoljuk a naptárunkat és folyton ürítjük a bankszámlánkat. A félelem beszűkíti a légzőzónánkat és fojtogat! Pedig, tudod mi a leggyakrabban megismételt parancs a Bibliában? Ne félj! Isten azt mondja, nem kell megengednünk a félelemnek, hogy sakkban tartson, leuraljon minket. Isten nagyon egyszerű módját adja a felülkerekedésnek.

Holnap azt nézzük meg, miként hívogat és biztat bennünket Isten (már évezredek óta) arra, hogy engedjünk több teret a fellélegzésnek, hogy tágítsuk a légzőzónánkat. Addig pedig nézd át a naptáradat vagy határidőnaplódat, és tedd fel magadnak a kérdést: Melyik az a feladat vagy elkötelezettség, amelyet csak azért vállaltam el, mert nem akartam lemaradni valamiről, vagy nem akartam csalódást okozni valakinek?