A felfedező utazásMinta

Az első négy kérdésben Isten mondhatni lámpást gyújt a halandó embernek, hogy megvizsgálhassa önmagát és kapcsolatát Istennel: Hol vagy? Ki mondta ezt neked? Mit keresel? Mitől félsz?* Ragyogó ellentétben mindezzel érkezik aztán a kérdés, „Mennyivel inkább ...?”, felemelve az igazság-kereső szemeit, az önmagára figyelés zavaros mélységéből a horizontra irányítva azt, ahol a napfelkelte festi gyönyörűre a kék eget.

„Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok...” (Lukács 11:13).

Krisztus költői kérdésével igazából már a választ is elárulja: Mennyivel inkább?

Sokkal inkább.

Ez a kétszavas kérdés és egyben válasz minden esetben hatalmas reménységnek ad helyet. 

Lenyűgöző, mennyire hasonlóan fogalmazott Lukács és Máté is saját beszámolójában Krisztus ezen tanításáról. Olvasd el a Máté 7:7-11 igerészt! Szerinted ez mit jelent?

A Cselekedetek könyvének záró fejezetében Lukács több mint ötvenöt alkalommal említi a Szentlelket. Lássuk most, milyen jelentőséggel bír a Cselekedetek tizedik fejezetének negyvenötödik igeverse!

Mindazok után, amit Lukács látott, hallott és megtapasztalt, nem csoda, hogy Isten ihletésére a következőt írta evangéliumában: „mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” (Lukács 11:13). Lukács minden porcikájában értette azt, hogy nincs a világon még egy olyan ajándék, mint a Szentlélek ajándéka. Képzeld el, amint egy orvos, aki karrierjét tudományos módszerek rendszerezett ismereteire alapozva építette, most csak áll és döbbenten figyeli, amint a Szentlélek meghazudtolja a természet törvényeit és minden ismeretet. Szemtanúja volt a Szentlélek számtalan különféle megnyilvánulásának, szóban, gyógyulásokban, cselekedetekben, majd őt magát is arra hívta Isten, hogy hosszútávon fennmaradó feljegyzéseket készítsen olyan csodás megtapasztalásokról, amelyeket ugyanez a Lélek idézett elő. 

Ne feledd, Isten egy ajándékozó Isten. A Római levél nyolcadik fejezete harminckettedik igeversének meghökkentő szavai szerint, „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” Te és én is vég nélkül sorolhatnánk azokat az ideiglenes földi ajándékokat, amelyeket Istentől kaptunk, de ezek összessége is elhalványul Krisztus saját Lelkének hatalmas ajándéka fényében. Ebben az egyetlen ajándékban becsomagolva találunk egyéb ajándékokat, amelyeket életünk végéig sem tudunk mind kicsomagolni. Olyan ajándékok ezek, mint Isten vigasztalása, Isten örömei, Isten felkenetése, Isten erejének kiáradása, Isten útmutatása, Isten gyengéd szeretete. Ezek soha nem fogynak el.

* A kérdésekben a kiemelés az egyes szám második személy jelenlétét szándékozik kiemelni. Ez az eredeti szövegben az angol nyelvben egyértelműen kiemelhető a személyes névmással, magyarul kevésbé. Fordító megjegyzése.