A felfedező utazásMinta

Olvasd el a Máté 8:23-27 igerészt!

Amennyiben képzeletben nem álltál te is a hajón, lett arcod csurom vizes, remegtek térdeid, reszketett tested és lettél tengeri beteg, akkor talán újra kellene olvasnod ezt az igerészt.

Amikor az ember tudja, hogy a történet jól végződik, az nagyban visszafoghatja képzelőerejét. 

Hatalmas vihar. Az a fajta, amelyik sokszor életeket követel, amelyik a legjobb hajósokon is kifog, amelyik a legjobb kötésű fickó hajóját is felborítja, mint egy kis játékcsónakot. Viharos szél, olyan hangos, hogy a tőled centikre álló ember kiabálását is alig hallod. Vad hullámok, amelyek csapkodása a hajó fedélzetét úszómedencévé változtatja. A hajó szinte a bal oldalára fekszik egy újabb hullám miatt. A szél úgy bokszolja a vitorlákat, mintha mítoszok isteneinek öklei ütögetnék őket, te és utastársaid pedig úgy dőltök jobbra-balra, mint a Marokkó pálcikák.

Jézus meg alszik, mint a bunda.

Figyeld meg az események sorrendjét! Nem az történt, hogy miután Jézus lecsendesítette a tengert, feltett egy kérdést. Előbb feltette a kérdést, majd lecsendesítette a tengert. Tán a legmeglepőbb kontraszt az volt, hogy Jézus nem vette a fáradtságot, hogy felálljon, majd azután kérdezzen. Nekik szegezte a kérdést, majd felállt és ráparancsolt a szélre és a tengerre.

Jézusnak a tanítványok felé intézett kérdése a mi negyedik újrakalibráló, finomhangoló kérdésünk. Próbáld meg felidézni, miként is hangzott ennek a kérdésnek a rövid változata, amelyet az olvasóterv első napján megtanultál. Miért félsz?

Ahhoz, hogy a hitben járt felfedező utunkról alkotott meglátásunkat helyre tudjuk igazítani, el kell bánnunk félelmeinkkel, melyek életünk földbegyökerezésével vagy teljes elcsüggesztésével fenyegetnek. Félelmeink nem egyformák, de nagy valószínűséggel mindenki fél valamitől. A jó hír azonban az, hogy fura mód a félelem könyörtelensége visszaüthet.

Ugyanis, amikor helyet kap a félelem, erejének nincsen határa, és vagy teljes mértékben elcsüggeszt bennünket, vagy arra kényszerít, hogy ellene álljunk és mint egy kisgyerek, teljes erővel bokszoljuk a bennünket bántó szájhőst. 

Talán ismerősen csengenek Isten szavai, amelyeket Kainhoz intézett Mózes első könyvének negyedik fejezetében, a hetedik igeversben. A félelem ott leselkedett az ajtóban. A bűn is, persze, de talán a szabadság felé vezető első lépés mégis csak az, ha tudomásul vesszük azt, hogy temérdek bűnünk fakad a félelemből. A félelem engem is hatalmába akart keríteni. Az ajtóm elé kitett „Isten hozott” feliratos lábtörlő aztán egy kérdést formált a szívemben. Mi az, amit örömmel beengedek? Mi az, amitől megtagadnám a belépést? A félelem ott leselkedik, támadásra készen. Megengedjük neki, hogy élve felfaljon minket?

Isten arra kéri követőit, hogy ne adjanak helyet a félelemnek.