Mindennek nyugta mély: Fedezd fel Jézus nyugalmát a karácsonyi időszakban!Minta

Harmadik nap: Fejezd ki esendőségedet! 

„Kösz, de én is meg tudom csinálni!”

Megesett már, hogy visszautasítottál segítséget, pedig nagy szükséged lett volna rá? 

Az embernek néha nehéz bevallania azt, hogy nem tud mindent egyedül megcsinálni. A karácsonyi készülődés során ez gyakran kimerültséghez és morgolódáshoz vezet. Ez az önhitt, önelégült hozzáállás lelki életünkben még halálhoz is vezethet. 

Az a helyzet, hogy mindenkinek szüksége van Jézusra. Ennek ellenére gyakran éljük úgy életünket, mintha egymagunk is meg tudnánk oldani mindent. Mindaddig nem látjuk be azt, milyen nagy szükségünk van Istenre, mígnem időt szakítunk arra, hogy kicsit gyönyörködjünk szépségében — szentségében, szeretetében, jóságában és helyettesítő áldozatában. Gyengeségünk elismerése kiszolgáltatottá tesz bennünket bizonyos fokig, Jézus azonban azt ígérte, hogy a lelki szegények, az alázatos szívűek és az igazságot éhezők mind megjutalmaztatnak azáltal, hogy még többet kapnak magából Istenből. 

Úgy tűnik, hogy gyengeségünk és rászorultságunk beismerése az egyetlen módja annak, hogy az Isten által elkészített és csak Jézus Krisztusban megkapható dicsőséges gazdagságban részesüljünk.

A zsoltáros arra hívja Isten népét, hogy Teremtőjét imádja, meghajolván és térdre hullván Őelőtte. A héber imádat szava magában is azt jelenti, meghajolni és földre hullani. Ez fizikai értelemben azt jelenti, hogy meghatjuk térdünket Jézus uralmának elismerése jeleként. Lelki értelemben pedig annyit jelent, hogy teljes lényünket alárendeljük az Ő teljes lényének.

Az effajta látás- és gondolkodás-váltás és kiigazítás csak akkor lehetséges, ha az ember időt tölt Isten nagyságának elismerésében: az imádat vezet el bennünket a helyes látáshoz, amely pedig elvezet a megvalláshoz és megtéréshez.

Jézus ezt hangsúlyozza akkor, amikor Önmagáról úgy beszél, mint Szőlőtőről, tanítványairól pedig, mint szőlővesszőkről. „Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”, mondta nekik, „aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt.” Meglepően, Jézus nem arra hív bennünket, hogy még keményebben dolgozzunk meg a gyümölcsök terméséért, hanem arra, hogy Őbenne maradjunk, Őrá várjunk. Azok, akik Jézushoz ragaszkodnak, természetes módon fognak sok gyümölcsöt teremni, mert Isten Lelke az, aki megtermi a gyümölcsöt. 

Engedd, hogy Jézus iránti szükséged adjon megnyugvást és megpihenést idén karácsonykor. Ez leveszi rólad a nyomást. Nem kell mindennel egyedül megküzdened. Sőt, csupán meg kell pihenned. 

Elmélkedj a következő kérdéseken: Miképpen hat életedre az, hogy tudod, Jézus a Szőlőtő? Jézus melyik nevei vezetnek téged arra, hogy beismerd, mennyire nagy szükséged van Őrá? Hogyan tudod kifejezni Jézus iránti rászorultságodat, és miként tudsz megpihenni Őbenne a mai napon?