Romokból új élet - Nehémiás könyveMinta

Olvasd el: Nehémiás 9:5–37

IMÁK: Nehémiás 9:16–17

„De őseink nem hallgattak szavadra, makacskodtak és engedetlenkedtek. Nem akartak rád hallgatni, elfeledték csodáidat, amelyekkel segítetted őket. Megkeményítették magukat, és elhatározták, hogy visszatérnek a szolgaságba. Te mégis kegyelmeztél nekik, mert irgalmas vagy és nagyon türelmes, jóságod és hűséged végtelen, és nem hagytad el őket!”

Elmélkedés

Nehémiás könyve bemutatja, milyen az igazi megtérés. Tanúskodik Isten népe iránti védelméről, az igazi odaadás és hűséges dicsőítés szükségéről, a törvény megtartásáról és Jeruzsálem újjáépítéséről. Bár Nehémiásnak küzdelmei voltak és ellenállásba ütközött, miközben megpróbálta a népet a fal újjáépítése közben vezetni, Isten mégis hűségesen megszabadította őt. Egy idő után a falak biztonságosan megerősítve és újjáépítve álltak. Ennek ellenére Isten terve nemcsak a fizikai rekonstrukció volt, hanem népe lelki újjáépítése is.

A kilencedik fejezetben láthatjuk a zsidók újkeletű elköteleződését Isten törvénye iránt; a Törvény iránt, amelyet Ő azért adott a népnek, hogy azok szentek legyenek, és hogy megkülönböztesse őket a többi nemzettől. Szívből jövő visszatérésük a törvény iránti engedelmességre tanúskodott szeretetükről, odaadásukról, és az abba vetett bizalmukról, hogy ismét az Úr fog uralkodni rajtuk, Istenük lesz, gondoskodik róluk, és megvédi őket.

Imában megállva az izraeliták dicsőítéssel és imádattal válaszoltak az igére. Amikor elkezdték Istent dicsőíteni, Felé fordították a szívüket, kifejezve örömüket, hogy az Ő népe lehetnek. Elbeszélték Izrael egész történelmét, és azt, hogy Isten mennyire hűséges volt, amikor megszabadította őket az ellenségeiktől.

Mikor volt legutóbb a Szent Szellem annyira hatással rád, hogy dicsőítésre sarkalljon? Ahogy a Szellem munkálkodik, térdeinkre kényszerít minket, mivel Ő látja kétségbeesett szükségünket az egy igaz Megváltóra.

Hadd indítsanak minket az őszinte zsidó dicsőítések és Isten természetének ünneplése arra, hogy egyszerre elmélkedjünk az Úr jóságán, hogy a küzdelmeink közepette álljunk meg megváltásunk Kőszikláján, hogy vegyük számba a sok áldást és kegyelmet, amelyeket Ő árasztott ránk. Engednünk kell, hogy a Szent Szellem megtérésre, dicsőítésre vezessen minket, és arra, hogy áldjuk Őt azért, Aki. Hadd elmélkedjünk az Ő természetének szépségén! Hadd legyünk egy olyan nép, aki alázattal megvallja bűneit a Szuverén Egyetlennek, és aki az Ő kegyelmére növekvő szeretettel és odaadással válaszol!