Tapasztald meg Isten barátságát!Minta

Barátság, nem elérhetetlen tökéletesség

Szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás – ezek a Lélek gyümölcsei, és mindannyian törekszünk rájuk. Megpróbáljuk saját erőfeszítésből, jószándékunk és önuralmunk segítségével előteremteni őket. A Galaták 5:22-23 szerint viszont ezen gyümölcsöket a Szentlélek termi, míg a mi feladatunk az, hogy napról napra Vele éljünk. „Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.” (Galaták 5:25)

Az igazi szellemi átváltozás a hiteles barátsággal kezdődik – nem arról szól, hogy te mivé válsz vagy mit érsz el, hanem arról, hogy a Szentlélekkel vagy.

Ahogy a barátság elmélyül, már nemcsak azt fogod tudni, Neki mi tetszik és mi nem. Egy idő után elkezded megérteni az Ő szívét. Tudni fogod, mi okoz neki fájdalmat és mi csillapítja Őt. Lassan ráeszmélsz az Ő nézőpontjára, és az Ő szemén keresztül látod a dolgokat. Ekkor a vágyad, hogy megváltozz már nem a kötelességtudat vagy a szégyen gyümölcse lesz, hanem a szereteté.

Nem kell a teljes tökéletességre törekedned. Ehelyett fókuszálhatsz arra, hogy ezt a pillanatot az Istennel való találkozásnak szánd. És ha ez a pillanat elmúlik, fókuszálj a következőre!

Minden alkalommal, amikor döntést hozol, az Ő tanácsát követed. Bármilyen veszteség is ér, a mindig jelenlevő Segítő melletted áll a gyászban. Ha elbuksz, megbánod vétkeidet és bízol a Szószólóban. Minden pillanat lehetőség, hogy valahogy kommunikálj Vele, hiszen Ő elérhető, megközelíthető és jóságos.

Nem kell azon töprengened, mi mindent kell tenned – helyette fókuszálj arra, hogy Ő mire hív téged éppen most! Ha egy megoldhatatlannak tűnő feladattal állsz szemben, akkor is végy mély levegőt és kérd az Ő természetfeletti erejét! Minden ilyen pillanat abban segít, hogy a Lélek gyümölcsei teremhessenek! Ahogy pillanatról pillanatra és lépésről lépésre kitartasz emellett, Ő felépíti a jellemedet és átformálja a szívedet.

Volt olyan, hogy a keresztény életre személyes eredmények hadjárataként gondoltál? Hogyan? Min változtatna, ha ehelyett a szellemi átváltozásra úgy gondolnál mint az Istennel való aktív kapcsolat eredménye?