Isten szíve szerintMinta

VALÓDI ÁLDOZAT

A nagypapámnak volt egy mondása: „Ha valamit érdemes csinálni, azt érdemes jól csinálni”. Amikor egy új játékot kellett összeszerelni, én mindig félredobtam az instrukciókat és csak gyorsan össze akartam rakni, hogy már játszhassak is vele. Az ilyen alkalmakkor ő rám nézett és ezt mondta: „Ha valamit érdemes csinálni, azt érdemes jól csinálni”. Akkoriban még nem annyira tudtam megérteni ennek a jelentését, de ahogy teltek az évek, rájöttem, hogy teljes mértékben igaza volt. Minden, amit érdemesnek találunk arra, hogy foglalkozzunk vele, az valószínűleg valami olyan dolog, amire szívesen áldozzuk az időnket, erőfeszítéseinket, energiánkat, pénzünket és figyelmünket annak érdekében, hogy jól legyen elvégezve. Hívőkként tudjuk, hogy az egyik legnagyobb elhívásunk az, hogy dicsőítsük Istent és kinyilatkoztassuk az Ő nagyságát. Számunkra a dicsőítés egyértelműen abba a kategóriába esik, amit érdemes csinálni. Hogyan csináljuk tehát jól?

A 2 Sámuel 24-ben egy fontos leckét tanulunk a dicsőítésről Dávid király életéből. A történet azzal kezdődik, hogy Dávid ellenszegül Isten parancsának, és népszámlálást tart, amit Isten kifejezetten megtiltott Izrael számára. Dávid bűne következményekkel jár a népére nézve, és Isten három büntetési lehetőséged ad Dávidnak, amelyek közül választania kell: hét évig tartó éhínség, három hónap menekülés az ellenség elől, vagy három nap dögvész. Dávid a dögvészt választja és ennek következtében meghal hetvenezer ember. Annak érdekében, hogy véget vessen a büntetésnek, Dávid oltárt épít egy Aranuá nevű ember szérűjén. Aranuá ingyen felajánlja a szérűjét Dávid számára, azonban Dávid így felel: „Így nem! Csak áron veszem meg tőled, mert nem akarok ingyen kapott áldozatot bemutatni Istenemnek” (24. igevers). Megveszi tehát Dávid a szérűt, megépíti az oltárt, dicsőíti Istent és megszűnik a csapás Izraelben.

Ebben az igeszakaszban egy kulcsfontosságú igazságot tanulunk a dicsőítés természetéről: a dicsőítés áldozattal jár. Dávid nem hajlandó olyan áldozatot bemutatni az Úrnak, ami nem kerül neki semmibe. Tudja, hogy a dicsőítése fontos, és tudja, hogy Isten a lehető legjobbat érdemli. Hívőkként azt, hogy milyen értéket tulajdonítunk a dicsőítésnek, mindig az határozza meg, hogy mennyit vagyunk hajlandóak beletenni.

Mit jelent hát mindez ránk nézve? Talán csak egy egyszerű emlékeztető, hogy Isten a legjobbat érdemli. Talán csak egy lehetőség, hogy átgondoljuk, hogyan tudnánk jobban tisztelni az Urat az időnkkel, pénzünkkel, energiánkkal és a dicsőítésünkkel. Ezen a héten dicsőítsük Istent áldozatosan, és ajánljuk fel neki a legjobbat, amink csak van.

TEDD FEL MAGADNAK A KÉRDÉST: Milyen különböző módokon dicsőítheted Istent? Hogyan tudnád Őt áldozatosan dicsőíteni ezen a héten?