Nem OkéMinta

Emlékszel olyan alkalomra, amikor elutasítva érezted magad? Lehet, hogy megkértél valakit, hogy találkozzatok, vagy egy projekthez adtad elő az ötletedet, amit nem fogadtak el. Lehet, hogy valami helytelent tettél csak amiatt, mert aggódtál, hogy elutasítanának a társaid, ha nem teszed meg. Az elutasítás nagy hajtóerő, a mellé társított fájdalom pedig nagyon nyomasztó.

A mai szakaszban arról olvasunk, ahogyan Jézus kiküldte a tanítványait, hogy városról-városra járjanak. Azt kérte tőlük, hogy osszanak meg egy üzenetet, és nagyon világosan elmondta, hogy mit vihetnek magukkal. Ráadásul azt is pontosan elmondta, hogy mit tegyenek, ha az ottlakók elutasítják az üzenetüket. Mintha Jézus kifejezetten arra számított volna, hogy a tanítványokat el fogják utasítani.

Nincs befolyásunk arra, hogy mások hogyan fognak reagálni, ha megosztjuk velük, hogy ki is Jézus. Néhányan elfogadják majd az üzenetet, mások viszont elutasítják, amit megosztottunk. Mindegy, mi történik velünk, amikor kimegyünk a világba Jézusról beszélni, Ő mindig visszavár minket. Habár az elutasítás fájt, a tanítványok Jézusra nézhettek, hogy újra talajt érezzenek a lábuk alatt és emlékezzenek, hogy hová tartoznak. Ha nemrég elutasításban volt részed, vagy félsz attól, hogy elutasítanak, felnézhetsz Jézusra, hogy tudd, hová tartozol! Ha az emberek elutasítanak is, Jézus sohasem fog.