Nem OkéMinta

Az elutasítás a legkülönfélébb helyekről érkezhet...

Elutasíthatnak barátok, akik úgy döntenek, hogy már nem akarnak veled lógni.

Elutasíthat a párod, aki úgy dönt, hogy itt az ideje szakítani.

Elutasíthatnak egy sportegyesülettől, ahol próbajátékot játszottál, egy munkahelyrő vagy egyetemről, ahová jelentkeztél, vagy egy ösztöndíj kapcsán, amit reméltél, hogy megkapsz. A lényeg az, hogy mindegy honnan jön az elutasítás, mindig fáj. Sose lesz könnyebb. Az elutasítást mindig személyes fájdalomként éljük meg. Mindig nehéz felkelni és továbblépni.

Mindegy, hogy honnan jön az elutasítás, te mindig viheted ugyanoda. A mai szakaszban Péter azt írja, hogy minden félelmünket és aggodalmunkat Istenre tehetjük. Lehet, hogy egy darabig fájni fog, de Isten azt ígéri, hogy elveszi az aggodalmunkat, szorongásunkat és még az elutasítás fájdalmát is. Ez nem azt jelenti, hogy a fájdalom holnapra elmúlik. Az elutasítás nem így működik. Viszont nem kell egyedül keresztülmennünk rajta.

Péternek van egy másik jó kis emlékeztetője ebben a szakaszban: nem csak mi megyünk át ezeken! Amikor elutasításban van részünk, könnyű egyedül éreznünk magunkat. Az igazság az, hogy már sokan megélték ugyanezt, és ki is jöttek belőle. Ma még lehet, hogy nem így érzed, de egy nap eljutsz majd ide.