Nem OkéMinta

Mit jelent a „remény”?

Néhány ember számára egyenlő a szerencsével. Nem tudod, hogy jó vagy rossz vége lesz a dolognak, de „reméled” a jót. Nem tudod, hogy bekerülsz-e a kiszemelt egyetemre, vagy jó jegyet kapsz-e a témazáróra, vagy megkapod-e az áhított szerepet az iskolai darabban... de biztosan „reménykedsz” benne.

Amikor a „remény” szót ilyen szövegkörnyezetben használják, igazából csak az „optimista” szemléletre gondolnak. A pohár ilyenkor félig tele van. Próbálnak pozitívan nézni a jövőbe. Ezzel pedig semmi gond sincs! De semmi köze ahhoz, ahogyan a Biblia a reményről beszél.

A mai szakaszban Pál a római barátaihoz beszél a reményről, de nem az optimizmusról. Pál inkább azt mondja, hogy az „Isten dicsőségében reménykedünk”. Ez nem azt jelenti, hogy úgy gondolunk Istenre, mint a pénzfeldobásra, ahol reméljük, hogy fej lesz és nem írás. Sokkal inkább azt jelenti, hogy bízunk Istenben, mert tudjuk, hogy Isten kezében van az irányítás az életünk felett. Istenben „reménykedni” nem csupán egy érzés — ez hitbeli valóság, akkor is, amikor nehezen mennek a dolgok.

A dolgok pedig nehézre fordulnak néha! Amikor nehézségeken megyünk keresztül, aggódunk és szorongunk, könnyű nem úgy „érezni”, hogy bízhatunk Istenben. Pál azonban azt mondja, hogy ezekben a helyzetekben használja Isten a reménységünket, hogy nemesítse a jellemünket.