Közösségre teremtveMinta

Olvasd el: Róma 15:1–6

IMÁK: Róma 15:5–6

„Isten, akitől a kitartást és a bátorítást kapjátok, adja meg nektek, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértésben és harmóniában éljetek egymással! Mindnyájan egy szívvel-lélekkel dicsőítsétek Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját!”

ELMÉLKEDÉS

Amikor Pál befejezte a római gyülekezetnek írt levelét, számos fontos utasítást hagyott nekik, amelyek segítették őket Krisztus követésében, az evangélium terjesztésében és a gyülekezet építésében. A mai igeversek a hívők közötti, Krisztusban való egységre összpontosítanak, akik erősségeiket arra használták, hogy egymást támogassák még a gyengeségeikben is.

Pál azt mondta a római gyülekezetnek – és nekünk is −, hogy építenünk kell felebarátainkat. Ez azt jelenti, hogy ismerjük őket, szükségeiket és küzdelmeiket. Tudod öt közvetlen szomszédod nevét? Tudod-e, hol van a legnagyobb szükségük bátorításra, vagy hogyan tudnád használni Istentől kapott ajándékaidat, hogy segítsd őket? A bibliai közösség ápolása azt jelenti, hogy túllépünk a felszínes beszélgetéseken, és tudatosan töltünk együtt időt, Isten Igéje által bátorítva és erősítve egymást. A közösség mozgatórugója az Isten iránti szeretet, az egymás iránti szeretet és az a vágy, hogy segítsük egymást, hogy Isten iránti engedelmességben és tiszteletben éljük az életünket.

A korai gyülekezettől eltérően, amelyhez Pál írt, mi már nem vagyunk földrajzilag arra korlátozva, hogy csak azokkal érintkezzünk akik mellett élünk, akikkel együtt dolgozunk, vagy akikkel a helyi kútnál találkozunk. Lehet, hogy ismerünk embereket a világ minden tájáról, és a nap bármely órájában kapcsolatba léphetünk velük, de vajon hány embert ismerünk valójában? A bibliai közösség nem marad a felszínen, hanem mélyre ás. Képes vagy mélyen és őszintén megnyílni azok előtt, akiket a legközelebbi közösségednek tartasz?

Isten terve számunkra a közösségeinkben való egység, egy olyan egység, amely Isten közös tiszteletéből és imádásából fakad. Ez az imádat abból a vigasztalásból és bátorításból fakad, amit egymástól kapunk, amikor megosztjuk a Jézusba vetett reménységünket, és emlékeztetjük egymást az Isten Igéjének ígéreteire.