Közösségre teremtveMinta

Olvasd el: Filippi 2:1–11

IMÁK: Filippi 2:3–5

„Ne az önzés vagy a dicsőségvágy irányítson benneteket! Ellenkezőleg, legyetek alázatosak, és a testvéreiteket részesítsétek előnyben magatokkal szemben! Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt, hanem mindenki a másik javát keresse! Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt.”

ELMÉLKEDÉS

Pál második missziós útján gyülekezetet alapított Filippi városában. Ez a közösség különböző etnikumokat, kultúrákat és társadalmi osztályokat foglalt magában. Pál azért írta a ma olvasott levelet, hogy bátorítsa az ottani hívőket, hogy Krisztusban találják meg örömüket, bármivel nézzenek is szembe. A törekvés, hogy Krisztushoz hasonlítsunk, semmi máshoz nem hasonlítható örömet, beteljesülést és békét hoz. Sőt, képes egységet teremteni a legkülönbözőbb közösségek között is.

Mi, akik Istent szeretjük, arra vagyunk elhívva, hogy egységben legyünk elménkben, szeretetben, szellemben és céljainkban. Úgy kell kezelnünk egymást, mintha a másik fontosabb lenne nálunk. Félre kell tenni büszkeségünket és hiúságunkat, alázatos hozzáállással kell viszonyulnunk egymáshoz. Miközben arra törekszünk, hogy egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá váljunk, bibliai közösséget alakíthatunk ki hasonló gondolkodású hívőkkel, miközben számon tartjuk egymást szavainkért és tetteinkért.

Jézusnak minden joga megvolt ahhoz, hogy az élre törjön. Isten Fiának minden hatalma és ereje megvolt ahhoz, hogy bármit megtegyen, amit akar, anélkül, hogy bárki mással törődnie kellett volna. Jézus azonban nem azt tette, amit az emberek a Messiástól elvártak. Szeretetteljes és segítőkész volt, másokat is meghívott a szolgálatába. Szabadon megosztotta bölcsességét, és segített másokon anélkül, hogy valaha is elvárta vagy kérte volna, hogy visszafizessék Neki. Az Ő küldetésében nem volt helye a hiánytól való félelemnek. Jézus azt akarja, hogy minél többen fogadják el Őt Megváltóként, és hajlandó volt mások szükségeit a sajátjai elé helyezni, hogy megmutassa nekik szeretetét.

Jézushoz hasonlóan nekünk sem csak magunkkal és az életünket befolyásoló tényezőkkel kell foglalkoznunk, hanem azzal is, hogy mások min mennek keresztül. Úgy kell cselekednünk, mint Krisztusnak, aki megalázta magát, emberré lett, és meghalt a bűneinkért. Nem tartott igényt semmilyen különleges kiváltságra, hanem tanítványai mellett élt, együtt evett a bűnösökkel, és észrevette a mellőzötteket. Kényelmünk, véleményünk és büszkeségünk soha nem lesz fontosabb, mint szeretni és tisztelni azokat az embereket, akiket Isten az életünkbe helyezett.