Velünk az Isten!Minta

Olvasd el: Lukács 10:25–42

IMÁK: Lukács 10:27

„Az így válaszolt: »Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!«”

Elmélkedés:

Egy törvénytanító összefoglalja az Ószövetség törvényét. Ahhoz, hogy elnyerjük az örök életet, teljes szívvel, lélekkel és értelemmel szeretni kell Istent és a felebarátunkat. Lukács két, látszólag független eseményt kapcsolt össze, hogy rajtuk keresztül rámutasson, hogy is néz ki ez a gyakorlatban.

Az irgalmas samaritánus példázatában Jézus egy olyan samáriai férfiről beszél, aki hajlandó volt segíteni egy zsidónak, akit az útonállók megtámadtak és megvertek. Egy pap és egy lévita is elhaladt a szerencsétlenül járt ember mellett, ők azonban kikerülték őt. Jézus elmagyarázza, hogy a felebaráti szeretet azt jelenti, hogy könyörülettel és irgalmasan fordulunk a szükséget szenvedők felé, mit sem törődve társadalmi helyzetükkel, nemzetiségükkel, hátterükkel vagy azzal, hogy várhatunk-e viszonzást. A samaritánus, a történet váratlan hőse, volt az egyetlen, kimutatta felebaráti szeretetét. A tettei nekünk is példát mutatnak, hogyan kell szeretnünk egymást.

Amikor Jézus Márta házában járt, Márta vendégként üdvözölte Őt. Ez azt jelentette, hogy ételt készített neki és helyet, ahol alhat. Márta arról tett bizonyságot, hogy felebarátként szereti Jézust, ahogy a samáriai férfi szerette a másikat a példázatban. Jézus nem ezért szidta meg Mártát, hiszen nagyon is fontos célt szolgált Isten országában, azonban rámutatott arra, hogy Márta összekeveri a dolgok fontossági sorrendjét és nem kellene azt kérnie Máriától, hogy az elhagyja Jézust, és helyette neki segítsen a készülődésben.

Jézus megáldotta Máriát, amiért tanulni akart az Úrról. Mária megmutatta, hogy teljes szívéből, lelkéből, erejéből és értelméből szereti az Istent. Megértette, hogy még akkor is, ha sok munka vár rá, fontosabb, hogy időt szakítson Jézus hallgatására.

Mária a példája annak, hogyan kéne szeretnünk Istent teljes szívünkből, lelkünkből, erőnkből és értelmünkből. Először Jézus lábaihoz ült, és nem terelték el a gondolatait a rá váró feladatok. A samaritánus megmutatta, miképp szerethetjük a felebarátunkat úgy, mint magunkat azáltal, hogy gondoskodott egy olyan emberről, aki azt egyáltalán nem tudta viszonozni. Ha a szívünk összhangban van Istennel, akkor a mások iránti szolgálatunk az iránta érzett szeretetünk túlcsordulása lesz.