Velünk az Isten!Minta

Olvasd el: Lukács 13:10—14:35

IMÁK: Lukács 14:27

„Aki nem veszi vállára a keresztjét, és nem azzal együtt követ engem, az nem lehet a tanítványom!”

ELMÉLKEDÉS

Múlt héten Lukács megmutatta nekünk, milyen az igazi tanítványság, és mibe kerül Jézus követése. Ahogyan folytatja az elbeszélést Jézus és a farizeusok és vallási vezetők konfliktusáról Lukács ismét kiemeli, mivel is jár az igazi tanítványság.

Lukács evangéliumának előző részében sok csodát láthattunk Jézustól. Követői abban a kiváltságban részesültek, hogy megtapasztalhatták lenyűgöző csodáit és áldásait. De ahogy nőtt Jézus hírneve, úgy nőtt az ellenségei száma is.

Jézus ennek ellenére folytatta a betegek gyógyítását. Kétszer szombaton tette ezt: megállt és meggyógyított valakit, akinek szüksége volt rá. A vallási vezetők ezt nem nézték jó szemmel és próbálták lejáratni Jézust, azzal vádolva Őt, hogy megszegte a törvényt és szombatnapon dolgozott.

Jézust ez nem tántorította el. Szeretettel és megértéssel fordult a szükséget szenvedők felé, ami szöges ellentétben állt a farizeusok szigorú ragaszkodásával az ember alkotta törvényekhez. Jézus cselekedeteivel bemutatta Isten szerető, hűséges, irgalmas természetét. Isten nem akar bennünket átverni, becsapni vagy fájdalomban hagyni. Ő számon tartja a fájdalmunkat, akkor is, amikor senki más nem törődik vele. Isten betölti szükségleteinket és törődik velünk. Őt nem érdekli, kinek van a legjobb híre, a legnagyobb befolyása, a legtöbb pénze vagy a legelőkelőbb társadalmi státusza. Megtalál bennünket, amikor semmit nem tudunk kínálni neki, és mindent megad nekünk.

Jézus sok követője megértette ezt. Sokuknak nem volt semmije, Jézus mégis mindent megadott nekik. Némelyeknek rendelkeztek földi javakkal (pl. Lévi vagy Simon), de felismerték Jézus követésének igazi értékét és mindent hátrahagytak Érte. Másoknak azonban, mint a vallási vezetőknek, a világ szemében mindenük megvolt, de nem akartak lemondani róla, hogy követhessék Jézust.

Jézust követni sokba kerül. Jézus arra biztatta követőit (és biztat bennünket is), hogy számoljanak ezzel. Ha követjük Őt, elveszíthetjük a barátainkat. Eltávolodhatunk a családunktól vagy lemaradhatunk egy előléptetésről. Jézus követése a szabadságunkba, sőt akár az életünkbe is kerülhet. De amíg nem vagyunk hajlandóak mindent feladni, nem lehetünk igazi tanítványok. Ha nem vagyunk meggyőződve róla, hogy Jézus az, akinek mondja magát, ez az ár mindig túl nagy lesz. De ha teljes bizonyossággal tudjuk, hogy Jézus Isten Fia és az egyetlen út az örök életre, semmi sem érhet többet az Ő követésénél.