Hogyan bocsássunk meg annak, aki megsebesített minket?Minta

Ne tartsuk számon egymás hibáit

Minden nap tapasztalatokat raktározunk el magunkban, amikre a jövőben visszaemlékezünk majd – és remélhetőleg az örömünkre szolgálnak. De néha rossz dolgok történnek velünk, amiknek tartós hatása van az életünkre. Előfordulhat olyan, hogy valaki más rossz döntése miatt egy másik ember hátrányos helyzetbe kerül. Egy ittas sofőr elhagyja egy baleset helyszínét, ezzel magára hagyva a gyalogost, aki tartós fizikai vagy mentális károsodás áldozatává válik. Az emberek óriási sérüléseket tudnak okozni egymásnak a figyelmetlen és önző viselkedésük eredményeképp. Mégis hogyan lehetünk képesek megbocsátani ilyen hibákat?

Megbocsátani annyit tesz, mint tudatosan elengedni a súlyos tetteket és bűnöket, amiket mások vittek véghez. Úgy döntesz, hogy nem emlékszel többé mások hibáira. A Zsoltárok 103:8-12 bemutatja Isten tudatos megbocsátását. „Nem perel mindvégig" (habár lenne joga hozzá), és „amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket." Ez egy örökérvényű távolság; a két végpont sohasem találkozik. Isten szándékosan eltünteti a vétkeinket a szeme elől és nem emlékszik rájuk többé! Hogyan tudunk mi is ilyen megbocsátást gyakorolni? Csak a Szentlélektől kapott szeretet képes arra, hogy átformálja a szívünket, hogy „ne tartsuk számon egymást hibáit" (1 Korinthus 13:5). Ezt a fajta megbocsátást Isten kegyelme munkálja ki a szívünkben, és a mások iránti őszinte szeretet motiválja.

Nagyon nehéz megbocsátani másoknak, ha folyamatosan a saját szenvedésünk és nehézségeink vannak a figyelmünk középpontjában. Figyeld meg inkább, hogy Isten hogyan kezelte a vétkeket. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3:16). Isten irántunk való szeretete arra ösztönözte Őt, hogy értünk adja a saját Fiát, hogy bűnbocsánatot biztosítson a számunkra. Nekünk is így kellene megbocsátanunk? Igen! De nem a saját erőnkből! Természetesen emlékezünk bizonyos eseményekre az életünkből. Vannak dolgok, amiket a szó szoros értelmében sohasem fogunk tudni „elfelejteni." De vajon „számon tartjuk-e" mások hibáit? Minden alkalommal, amikor látjuk az illetőt, újraéljük az eseményeket és emlékeztetjük magunkat rá?

Az isteni megbocsátás nem kitörli az emlékeinket, hanem eltörli a mások hibáiról készült listát, és képessé tesz minket arra, hogy helyreállt kapcsolatokban éljünk. Idővel, és a Szentlélek segítségével rá fogunk jönni, hogy a szeretet kicserélte a negatív gondolatainkat és érzelmeinket azok irányába, akik ártottak nekünk.