Hogyan bocsássunk meg annak, aki megsebesített minket?Minta

A Megbocsátás Gyönyöre

A bibliai megbocsátás nyíltan és kimondottan a személyes sérülésekkel foglalkozik, függetlenül attól, hogy mennyire mélyek vagy időben távoliak tőlünk. Fontos, hogy nevén nevezzük azokat a bűnöket, amiket fel szeretnénk dolgozni, mint múltbeli rossz tetteket. Ha így teszünk, beazonosítjuk és beismerjük a valós problémát. A Szentírásban található (bűn) „megvallás” szó azt jelenti, hogy egyetértünk az üggyel. Tehát amikor megvalljuk a bűneinket, egyetértünk Istennel a közöttünk és mások között fennálló probléma valódi természetét illetően.

Jákób nagyon bölcs tanácsot adott a fiainak; pontosan megmondta nekik mit mondjanak: „Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened.” Az itt szereplő „vétek” és „bűn” fordítható úgy is, hogy „gonoszság”. A bűnvallás pillanatában gyakran hajlamosak vagyunk arra, hogy elbagatellizáljuk a saját bűneinket, vagy akár másokét is. Ahogyan a testvérei viszonyultak Józsefhez, az nem volt más, mint gonoszság. József első kézből tapasztalta az istentelenségük mélységeit. Ez volt az a teher, amit a testvérei éveken át cipeltek, és ami miatt – jogosan – tartottak Józseftől. Az ellen követtek el gonoszságot, aki most bíraként állt előttük. József talán bosszúállással válaszolt, amikor bevallották neki gonoszságukat? Nem! József sírva fakadt! Látta, hogy Isten terve húzódott meg a testvérei gonosz viselkedésének hátterében. Így volt képes arra, hogy megbocsásson bátyjainak, megvigasztalja őket és helyreállítsa velük a kapcsolatát.

Az 1 János 1:9-ben ezt olvashatjuk: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” Milyen gyönyörű is a megbocsátás! Képes visszanyúlni a legmélyebb rossz tettekig, akár évekig visszamenőleg is, és felszabadítja az embereket azoktól terhektől, amiket talán gyerekkoruk óta hordoznak.