Kiválasztott – Felfedni a Krisztus szerint való nőt

Húsvéti győzelem a halál felett

Az út öröme: Megtalálni a reményt a megpróbáltatások közepette

Győzelem a próbákban - Péter első és második levele

Isten Fegyverzete - Isten Védelmében és Erejében Járni

Fedezze Fel Az Epikus Jeruzsálemi Templomot

A Kegyelem Himnusza

A feszültségtől Jézus békességéig

Az „Imádkozom Érte”

Lépj túl csalódottságodon!

Revised Hungarian Bible

<div class="version vid920 iso6393hun" data-vid="920" data-iso6393="hun">
 <div class="book bkJHN">
 <div class="chapter ch4" data-usfm="JHN.4">
 <div class="label">4</div><div class="s">J&#233;zus &#233;s a sam&#225;riai asszony</div><div class="m"> 1Amikor pedig megtudta J&#233;zus, hogy a farizeusok meghallott&#225;k, hogy &#337; t&#246;bb tan&#237;tv&#225;nyt szerez &#233;s keresztel, mint J&#225;nos &#8211; 2b&#225;r maga J&#233;zus nem keresztelt, hanem a tan&#237;tv&#225;nyai &#8211;, 3elhagyta J&#250;de&#225;t, &#233;s elment ism&#233;t Galile&#225;ba. 4Sam&#225;ri&#225;n kellett pedig &#225;tmennie, 5&#233;s &#237;gy jutott el Sam&#225;ria egyik v&#225;ros&#225;hoz, amelynek Sik&#225;r volt a neve. Ez k&#246;zel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet J&#225;k&#243;b adott fi&#225;nak, J&#243;zsefnek. 6Ott volt J&#225;k&#243;b forr&#225;sa. J&#233;zus az &#250;tt&#243;l elf&#225;radva le&#252;lt a forr&#225;sn&#225;l; az id&#337; d&#233;lfel&#233; j&#225;rt. 7Egy sam&#225;riai asszony j&#246;tt vizet mer&#237;teni. J&#233;zus &#237;gy sz&#243;lt hozz&#225;: Adj innom! 8Tan&#237;tv&#225;nyai ugyanis elmentek a v&#225;rosba, hogy ennival&#243;t vegyenek. 9A sam&#225;riai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsid&#243; l&#233;tedre t&#337;lem k&#233;rsz inni, mikor &#233;n sam&#225;riai vagyok? Mert a zsid&#243;k nem &#233;rintkeztek a sam&#225;riaiakkal. 10J&#233;zus &#237;gy v&#225;laszolt: Ha ismern&#233;d az Isten aj&#225;nd&#233;k&#225;t, &#233;s hogy ki az, aki &#237;gy sz&#243;l hozz&#225;d: Adj innom! &#8211; te k&#233;rt&#233;l volna t&#337;le, &#233;s &#337; adott volna neked &#233;l&#337; vizet. 11Az asszony &#237;gy sz&#243;lt hozz&#225;: Uram, mer&#237;t&#337;ed&#233;nyed sincs, a k&#250;t is m&#233;ly, honnan venn&#233;d az &#233;l&#337; vizet? 12Tal&#225;n nagyobb vagy te aty&#225;nkn&#225;l, J&#225;k&#243;bn&#225;l, aki ezt a kutat adta nek&#252;nk, &#233;s aki maga is ebb&#337;l ivott, s&#337;t fiai &#233;s j&#243;sz&#225;gai is? 13J&#233;zus &#237;gy v&#225;laszolt neki: Aki ebb&#337;l a v&#237;zb&#337;l iszik, ism&#233;t megszomjazik, 14de aki abb&#243;l a v&#237;zb&#337;l iszik, amelyet &#233;n adok neki, soha t&#246;bb&#233; meg nem szomjazik, mert &#246;r&#246;k &#233;letre buzg&#243; v&#237;z forr&#225;s&#225;v&#225; lesz benne. 15Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, &#233;s ne kelljen idej&#225;rnom mer&#237;teni. 16J&#233;zus &#237;gy sz&#243;lt hozz&#225;: Menj el, h&#237;vd a f&#233;rjedet, &#233;s j&#246;jj vissza! 17Az asszony &#237;gy v&#225;laszolt: Nincs f&#233;rjem. J&#233;zus erre ezt mondta: J&#243;l mondtad, hogy f&#233;rjed nincs, 18mert &#246;t f&#233;rjed volt, &#233;s akivel most &#233;lsz, nem f&#233;rjed: ebben igazat mondt&#225;l. 19Az asszony &#237;gy felelt: Uram, l&#225;tom, hogy pr&#243;f&#233;ta vagy. 20A mi aty&#225;ink ezen a hegyen im&#225;dt&#225;k Istent, ti pedig azt mondj&#225;tok, hogy Jeruzs&#225;lemben van az a hely, ahol Istent im&#225;dni kell. 21J&#233;zus &#237;gy v&#225;laszolt: Higgy nekem, asszony, hogy elj&#246;n az &#243;ra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzs&#225;lemben im&#225;dj&#225;tok az Aty&#225;t. 22Ti azt im&#225;dj&#225;tok, akit nem ismertek, mi azt im&#225;djuk, akit ismer&#252;nk, mert az &#252;dv&#246;ss&#233;g a zsid&#243;k k&#246;z&#252;l t&#225;mad. 23De elj&#246;n az &#243;ra, &#233;s az most van, amikor igazi im&#225;d&#243;i l&#233;lekben &#233;s igazs&#225;gban im&#225;dj&#225;k az Aty&#225;t, mert az Atya is ilyen im&#225;d&#243;kat keres. 24Az Isten L&#233;lek, &#233;s akik im&#225;dj&#225;k &#337;t, azoknak l&#233;lekben &#233;s igazs&#225;gban kell im&#225;dniuk. 25Az asszony &#237;gy felelt: Tudom, hogy elj&#246;n a Messi&#225;s, akit Krisztusnak neveznek, &#233;s amikor elj&#246;n, kijelent nek&#252;nk mindent. 26J&#233;zus ezt mondta neki: &#201;n vagyok az, aki veled besz&#233;lek.</div><div class="p"> 27Ekkor meg&#233;rkeztek a tan&#237;tv&#225;nyai, &#233;s csod&#225;lkoztak azon, hogy asszonnyal besz&#233;l, m&#233;gsem mondta egyik&#252;k sem: Mit akarsz t&#337;le? Mi&#233;rt besz&#233;lgetsz vele? 28Az asszony pedig otthagyta kors&#243;j&#225;t, elment a v&#225;rosba, &#233;s sz&#243;lt az embereknek: 29J&#246;jjetek, l&#225;ss&#225;tok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem &#337; a Krisztus? 30Erre azok elindultak a v&#225;rosb&#243;l, &#233;s kimentek hozz&#225;.</div><div class="p"> 31K&#246;zben k&#233;rt&#233;k &#337;t a tan&#237;tv&#225;nyai: Mester, egy&#233;l! 32&#336; pedig azt mondta nekik: Nekem van mit ennem, amir&#337;l ti nem tudtok. 33A tan&#237;tv&#225;nyok egym&#225;st k&#233;rdezgett&#233;k: Valaki tal&#225;n hozott neki enni? 34J&#233;zus ezt mondta nekik: Az &#233;n eledelem az, hogy teljes&#237;tsem annak akarat&#225;t, aki elk&#252;ld&#246;tt engem, &#233;s bev&#233;gezzem az &#337; munk&#225;j&#225;t. 35Vajon nem ti magatok mondj&#225;tok-e, hogy m&#233;g n&#233;gy h&#243;nap, &#233;s j&#246;n az arat&#225;s? &#205;me, mondom nektek: emelj&#233;tek fel a szemeteket, &#233;s l&#225;ss&#225;tok meg, hogy a mez&#337;k m&#225;r feh&#233;rek az arat&#225;sra. 36Az arat&#243; jutalmat kap, &#233;s begy&#369;jti a term&#233;st az &#246;r&#246;k &#233;letre, hogy egy&#252;tt &#246;r&#252;lj&#246;n a vet&#337; &#233;s az arat&#243;. 37Mert abban igaza van a mond&#225;snak, hogy m&#225;s a vet&#337;, &#233;s m&#225;s az arat&#243;. 38&#201;n elk&#252;ldtelek titeket, hogy azt arass&#225;tok, ami&#233;rt nem ti f&#225;radtatok: m&#225;sok f&#225;radoztak &#233;rte, ti pedig az &#337; munk&#225;jukba &#225;lltatok be.</div><div class="p"> 39Abb&#243;l a v&#225;rosb&#243;l pedig a sam&#225;riaiak k&#246;z&#252;l sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki &#237;gy tan&#250;skodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem. 40Amikor teh&#225;t a sam&#225;riaiak J&#233;zushoz &#233;rtek, k&#233;rt&#233;k &#337;t, hogy maradjon n&#225;luk. &#201;s ott maradt k&#233;t napig. 41Az &#337; szav&#225;nak sokkal t&#246;bben hittek, 42az asszonynak pedig meg is mondt&#225;k: M&#225;r nem a te besz&#233;ded&#233;rt hisz&#252;nk, hanem mert magunk hallottuk &#233;s tudjuk, hogy val&#243;ban &#337; a vil&#225;g &#252;dv&#246;z&#237;t&#337;je. </div><div class="s">J&#233;zus &#250;jra Galile&#225;ban</div><div class="m"> 43K&#233;t nap m&#250;lva pedig elment onnan Galile&#225;ba, 44b&#225;r maga J&#233;zus tett bizonys&#225;got arr&#243;l, hogy nincs becs&#252;lete a pr&#243;f&#233;t&#225;nak a saj&#225;t haz&#225;j&#225;ban. 45M&#233;gis, amikor Galile&#225;ba &#233;rkezett, befogadt&#225;k &#337;t azok a galileaiak, akik l&#225;tt&#225;k mindazt, amit Jeruzs&#225;lemben tett az &#252;nnepen, mivel &#337;k is ott voltak.</div><div class="s">J&#233;zus meggy&#243;gy&#237;tja a kapernaumi kir&#225;lyi tisztvisel&#337; gyermek&#233;t</div><div class="r">(Mt 8,5&#8211;13; Lk 7,1&#8211;10)</div><div class="m"> 46Azut&#225;n ism&#233;t a galileai K&#225;n&#225;ba ment, ahol a vizet borr&#225; v&#225;ltoztatta. Kapernaumban pedig volt egy kir&#225;lyi tisztvisel&#337;, akinek betegen fek&#252;dt a fia. 47Amikor meghallotta, hogy J&#233;zus meg&#233;rkezett J&#250;de&#225;b&#243;l Galile&#225;ba, elment hozz&#225;, &#233;s k&#233;rte, hogy j&#246;jj&#246;n, &#233;s gy&#243;gy&#237;tsa meg a fi&#225;t, mert hal&#225;l&#225;n van. 48Erre J&#233;zus ezt mondta neki: Ha nem l&#225;ttok jeleket &#233;s csod&#225;kat, nem hisztek. 49A kir&#225;lyi tisztvisel&#337; k&#233;rte &#337;t: Uram, j&#246;jj, miel&#337;tt meghal a gyermekem! 50J&#233;zus &#237;gy v&#225;laszolt: Menj el, a te fiad &#233;l! Hitt az ember a sz&#243;nak, amelyet J&#233;zus mondott neki, &#233;s elindult. 51M&#233;g hazafel&#233; tartott, amikor szembej&#246;ttek vele a szolg&#225;i a h&#237;rrel, hogy a gyermeke &#233;l. 52Ekkor megk&#233;rdezte t&#337;l&#252;k, h&#225;ny &#243;rakor lett jobban. Ezt mondt&#225;k neki: Tegnap d&#233;lut&#225;n egy &#243;rakor hagyta el a l&#225;z. 53Meg&#233;rtette teh&#225;t az apa, hogy abban az &#243;r&#225;ban t&#246;rt&#233;nt ez, amikor ezt mondta neki J&#233;zus: A te fiad &#233;l. &#201;s hitt &#337;, valamint eg&#233;sz h&#225;za n&#233;pe. 54Ezt pedig m&#225;sodik jelk&#233;nt tette J&#233;zus, miut&#225;n meg&#233;rkezett J&#250;de&#225;b&#243;l Galile&#225;ba.</div>
 </div>
 </div>
</div>

<div class="version vid920 iso6393hun" data-vid="920" data-iso6393="hun">
 <div class="book bkJHN">
 <div class="chapter ch5" data-usfm="JHN.5">
 <div class="label">5</div><div class="s">J&#233;zus beteget gy&#243;gy&#237;t szombaton a Betesd&#225;n&#225;l</div><div class="m"> 1Ezek ut&#225;n &#252;nnep&#252;k volt a zsid&#243;knak, &#233;s felment J&#233;zus Jeruzs&#225;lembe. 2Jeruzs&#225;lemben a Juh-kapun&#225;l van egy medence, amelyet h&#233;ber&#252;l Betesd&#225;nak neveznek. Ennek &#246;t oszlopcsarnoka van. 3A betegek, vakok, s&#225;nt&#225;k, sorvad&#225;sosak t&#246;mege fek&#252;dt ezekben, &#233;s v&#225;rt&#225;k a v&#237;z megmozdul&#225;s&#225;t. 4Mert az &#218;r angyala id&#337;nk&#233;nt lesz&#225;llt a medenc&#233;re, &#233;s felkavarta a vizet: aki els&#337;nek l&#233;pett bele a v&#237;z felkavar&#225;sa ut&#225;n, eg&#233;szs&#233;ges lett, b&#225;rmilyen betegs&#233;gben is szenvedett. 5Volt ott egy ember, aki harmincnyolc &#233;ve szenvedett betegs&#233;g&#233;ben. 6Amikor l&#225;tta J&#233;zus, hogy ott fekszik, &#233;s megtudta, hogy m&#225;r milyen hossz&#250; ideje, megk&#233;rdezte t&#337;le: Akarsz-e meggy&#243;gyulni? 7A beteg &#237;gy v&#225;laszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a v&#237;z, beemeljen a medenc&#233;be. Am&#237;g &#233;n oda&#233;rek, m&#225;s l&#233;p be el&#337;ttem. 8J&#233;zus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az &#225;gyadat, &#233;s j&#225;rj! 9&#201;s azonnal meggy&#243;gyult ez az ember, felvette az &#225;gy&#225;t, &#233;s j&#225;rt. Aznap pedig szombat volt.</div><div class="p"> 10A zsid&#243;k ekkor &#237;gy sz&#243;ltak a meggy&#243;gy&#237;tott emberhez: Szombat van, nem szabad felvenned az &#225;gyadat. 11&#336; &#237;gy v&#225;laszolt nekik: Aki meggy&#243;gy&#237;tott, az mondta nekem: Vedd az &#225;gyadat, &#233;s j&#225;rj! 12Megk&#233;rdezt&#233;k t&#337;le: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel, &#233;s j&#225;rj? 13De a meggy&#243;gy&#237;tott ember nem tudta, hogy ki az, mert J&#233;zus f&#233;lreh&#250;z&#243;dott az ott tart&#243;zkod&#243; sokas&#225;g miatt. 14Ezek ut&#225;n tal&#225;lkozott vele J&#233;zus a templomban, &#233;s ezt mondta neki: &#205;me, meggy&#243;gyult&#225;l, t&#246;bb&#233; ne v&#233;tkezz, hogy valami rosszabb ne t&#246;rt&#233;nj&#233;k veled. 15Elment ez az ember, &#233;s megmondta a zsid&#243;knak, hogy J&#233;zus az, aki meggy&#243;gy&#237;totta.</div><div class="s">A Fi&#250; felt&#225;maszt &#233;s &#237;t&#233;l</div><div class="m"> 16Az&#233;rt &#252;ld&#246;zt&#233;k a zsid&#243;k J&#233;zust, mert szombaton tette ezt. 17J&#233;zus &#237;gy sz&#243;lt hozz&#225;juk: Az &#233;n Aty&#225;m mind ez ideig munk&#225;lkodik, &#233;n is munk&#225;lkodom. 18Ez&#233;rt azut&#225;n a zsid&#243;k m&#233;g ink&#225;bb meg akart&#225;k &#246;lni, mert nemcsak megt&#246;rte a szombatot, hanem saj&#225;t Atyj&#225;nak is nevezte Istent, &#233;s &#237;gy egyenl&#337;v&#233; tette mag&#225;t az Istennel.</div><div class="p"> 19Megsz&#243;lalt teh&#225;t J&#233;zus, &#233;s ezeket mondta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek: a Fi&#250; &#246;nmag&#225;t&#243;l semmit sem tehet, csak ha l&#225;tja, hogy mit tesz az Atya, mert amit &#337; tesz, azt teszi a Fi&#250; is, hozz&#225; hasonl&#243; m&#243;don. 20Mert az Atya szereti a Fi&#250;t, &#233;s mindent megmutat neki, amit &#337; tesz. &#201;s ezekn&#233;l nagyobb tetteket is mutat majd neki, hogy ti csod&#225;lkozzatok. 21Mert ahogy az Atya felt&#225;masztja a halottakat, &#233;s &#233;letre kelti &#337;ket, &#250;gy a Fi&#250; is &#233;letre kelti azokat, akiket akar. 22Az Atya nem is &#237;t&#233;l meg senkit, hanem az &#237;t&#233;letet eg&#233;szen a Fi&#250;nak adta &#225;t, 23hogy mindenki &#250;gy tisztelje a Fi&#250;t, ahogyan az Aty&#225;t tisztelik. Aki nem tiszteli a Fi&#250;t, az nem tiszteli az Aty&#225;t sem, aki &#337;t elk&#252;ldte. 24Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az &#233;n ig&#233;met, &#233;s hisz abban, aki elk&#252;ld&#246;tt engem, annak &#246;r&#246;k &#233;lete van, s&#337;t &#237;t&#233;letre sem megy, hanem &#225;tment a hal&#225;lb&#243;l az &#233;letbe. 25Bizony, bizony, mondom nektek, hogy elj&#246;n az &#243;ra, &#233;s az most van, amikor a halottak hallj&#225;k az Isten Fi&#225;nak a hangj&#225;t, &#233;s akik meghallott&#225;k, &#233;lni fognak. 26Mert ahogyan az Aty&#225;nak van &#246;nmag&#225;ban &#233;lete, &#250;gy a Fi&#250;nak is megadta, hogy &#233;lete legyen &#246;nmag&#225;ban. 27S&#337;t arra is adott neki hatalmat, hogy &#237;t&#233;letet tartson, mert &#337; az Emberfia. 28Ne csod&#225;lkozzatok ezen, mert elj&#246;n az &#243;ra, amelyben mindazok, akik a s&#237;rban vannak, meghallj&#225;k az &#337; hangj&#225;t, 29&#233;s kij&#246;nnek: akik a j&#243;t tett&#233;k, az &#233;letre t&#225;madnak fel, akik pedig a rosszat cselekedt&#233;k, az &#237;t&#233;letre t&#225;madnak fel. 30&#201;n &#246;nmagamt&#243;l nem tehetek semmit: ahogyan t&#337;le hallom, &#250;gy &#237;t&#233;lek; &#233;s az &#233;n &#237;t&#233;letem igazs&#225;gos, mert nem a magam akarat&#225;t keresem, hanem annak az akarat&#225;t, aki elk&#252;ld&#246;tt engem.</div><div class="s">J&#233;zusr&#243;l tan&#250;skodnak a cselekedetei, az Atya &#233;s az &#205;r&#225;s</div><div class="m"> 31Ha &#233;n magamr&#243;l tenn&#233;k bizonys&#225;got, az &#233;n bizonys&#225;gt&#233;telem nem volna igaz. 32M&#225;s az, aki bizonys&#225;got tesz &#233;nr&#243;lam, &#233;s tudom, hogy igaz az a bizonys&#225;gt&#233;tel, amellyel r&#243;lam tan&#250;skodik. 33Ti elk&#252;ldtetek J&#225;noshoz, &#233;s &#337; bizonys&#225;got tett az igazs&#225;gr&#243;l. 34Nekem azonban nincs sz&#252;ks&#233;gem embert&#337;l val&#243; bizonys&#225;gt&#233;telre, hanem az&#233;rt mondom ezeket, hogy ti &#252;dv&#246;z&#252;ljetek. 35&#336; volt az &#233;g&#337; &#233;s vil&#225;g&#237;t&#243; f&#225;klya, de ti csak egy ideig akartatok az &#337; vil&#225;goss&#225;g&#225;ban &#246;rvendezni. 36Nekem azonban J&#225;nos&#233;n&#225;l nagyobb bizonys&#225;gt&#233;telem van. Mert a tettek, amelyeket &#225;tadott nekem az Atya, hogy teljes&#237;tsem azokat, ezek a tetteim maguk tan&#250;skodnak arr&#243;l, hogy engem az Atya k&#252;ld&#246;tt el. 37Az Atya, aki elk&#252;ld&#246;tt engem, &#337; tett bizonys&#225;got r&#243;lam. Az &#337; hangj&#225;t nem hallott&#225;tok soha, arc&#225;t sem l&#225;tt&#225;tok, 38&#233;s az ig&#233;je sem marad meg bennetek, mert annak, akit &#337; elk&#252;ld&#246;tt, nem hisztek. 39Ti az&#233;rt kutatj&#225;tok az &#205;r&#225;sokat, mert azt gondolj&#225;tok, hogy azokban van az &#246;r&#246;k &#233;letetek: pedig azok r&#243;lam tesznek bizonys&#225;got, 40&#233;s m&#233;gsem akartok hozz&#225;m j&#246;nni, hogy &#233;letetek legyen. 41&#201;n nem fogadok el dics&#337;s&#233;get emberekt&#337;l, 42r&#243;latok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. 43&#201;n az Aty&#225;m nev&#233;ben j&#246;ttem, m&#233;gsem fogadtatok be; ha m&#225;s a maga nev&#233;ben j&#246;n, azt befogadj&#225;tok. 44Hogyan tudn&#225;tok hinni ti, akik egym&#225;st&#243;l fogadtok el dics&#337;s&#233;get, de azt a dics&#337;s&#233;get, amely az egy Istent&#337;l van, nem keresitek? 45Ne gondolj&#225;tok, hogy &#233;n foglak v&#225;dolni benneteket az Aty&#225;n&#225;l. Van, aki v&#225;dol benneteket: M&#243;zes, akiben ti rem&#233;nykedtek. 46Mert ha hinn&#233;tek M&#243;zesnek, hinn&#233;tek nekem: mert &#337; &#233;nr&#243;lam &#237;rt. 47Ha pedig az &#337; &#237;r&#225;sainak nem hisztek, akkor az &#233;n besz&#233;deimnek hogyan hinn&#233;tek?</div>
 </div>
 </div>
</div>

BibleProject | Isten örök szereteteMinta

Szentírás

A tervről

Kapcsolódó tervek