Istent választani a világ helyett - Jákób és József életeMinta

Olvasd el: 1 Mózes 32:22–32

IMÁK: 1 Mózes 32:28

„Az idegen ezt mondta: „Mától fogva nem Jákób, hanem Izráel lesz a neved, mert küzdöttél Istennel és emberekkel — és győztél!”

Elmélkedés

A héber nyelvben Jákób nevét Ya’aqob-ként ejtik, ami nagyon hasonlít az ‘aqab szóra, ami azt jelenti: „a sarkába kapaszkodni”, vagy „csalni”. Szó szerint azt jelenti, hogy „a sarkába kapaszkodni”, de átvitt értelemben használták arra is, hogy egy csalást jellemezzenek vele, vagy metaforikusan arra, ha valaki kigáncsolta a másikat. Jákób valóban ikertestvére sarkába kapaszkodott a születésükkor, és tényleg sokakat kigáncsolt élete során.

Jákób csaló volt. Becsapta bátyját, Ézsaut, apját, Izsákot és nagybátyját, Lábánt, aki egyben az apósa is volt. A csalás beépült Jákób identitásába. Még a neve is ezt jelentette. Mégis, az igerész utolsó néhány mondatából azt olvashatjuk, hogy Mózes 1 könyvének írója szerint változás állt be Jákób jellemében. Engedelmeskedett Istennek és hazatért atyái földjére. Majd imádkozva kérte Isten szabadítását bátyjától, Ézsautól. Megváltozott a viselkedése. Ez az este a Jabbók-patak partján pedig örökre megváltoztatta Jákób identitását.

Jákób egy idegennel küzdött akkor éjjel. Napkelte előtt a férfi kérte, hogy Jákób engedje el őt. De Jákób erre nem volt hajlandó, hacsak meg nem kapja az áldását. Amikor a férfi a nevét kérdezte, Jákóbnak megint szembesülnie kellett annak a valóságával, aki volt: egy csaló. És abban a pillanatban Isten megváltoztatta az identitását: „Mától fogva nem Jákób, hanem Izráel lesz a neved, mert küzdöttél Istennel és emberekkel — és győztél!””.

Abban a pillanatban Isten új identitást adott Jákóbnak. Megjelölte azzal, amivé vált, és nem azzal, aki volt. Új identitást adott neki, ami egyben egy ígéret is volt, hogy Ő folytatja a megkezdett munkát. Isten be fogja teljesíteni a Jákóbnak tett ígéretét és megáldja, ahogy megáldotta apját és nagyapját is. Jákób elfogadta az áldást és Istené lett a dicsőség. Jákób megsérült, mielőtt találkozott volna legnagyobb ellenségével, az emberrel, aki megesküdött, hogy megöli őt, és most mégis sérülten kell a szeme elé kerülnie. Jákób nem a saját erejéből szabadult meg. Isten világossá tette, hogy egyedül Ő a szabadulás forrása, és neki nincs szüksége segítségre.

Hihetetlenül nagylelkű Istentől, ahogy megszabadít minket az önmagunkban való bizakodástól. Isten a saját erejéből képes elérni a céljait. Nincs szüksége a segítségünkre a tervei teljesüléséhez vagy ahhoz, hogy meg tudja tartani az ígéreteit. Mindegy, milyen tervet eszelünk ki, Isten egyértelművé teszi, hogy egyedül Ő az, aki megszabadít minket. Ő az egyedül, aki megment minket.