Helyezd a középpontba az Istennel való találkozást!Minta

Hozzuk ki a legtöbbet az időnkből!

Az Efezus 5:15-16 így figyelmeztet minket: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” Ezen a világon az időnk a legfontosabb kincsünk. Sosem kapjuk vissza azokat a napokat, amelyeket könnyelmű módon az evilági dolgok űzésével töltöttünk. Sosem kapjuk vissza az időt, amelyet Isten szándéka ellenére nem a szeretet fogadásával és továbbadásával töltöttünk. Földi életünk ideje túl rövid és túl fontos ahhoz, hogy nehézségekre, idegeskedésre, bűnre és evilági vágyakra fecséreljük. Ha a lehető legtöbbet akarjuk kihozni az életünkből, meg kell tanulnunk, hogy időnket az Istennel való találkozás örök értékének szenteljük. Éppen erre vonatkozik a Jakab 4:13-15 szakasz is:

„Most tehát, akik azt mondjátok: »Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk«, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.”

Ha megvizsgáljuk, mivel töltjük az időnket, talán az adja a legtisztább képet arról, merre is húz a szívünk. Ha időnket annak szenteljük, hogy evilági dolgokért dolgozunk és ilyesmiken gondolkodunk, tudhatjuk, hogy még nem mutatkozott meg számunkra Isten szándéka az életünkkel kapcsolatban. Ha időnk azzal telik el, hogy egyszerűen túléljük a napokat és megpróbálunk boldogságot találni, ha nem mennyei Atyánk arcát keressük, nem az általa nyújtott megtartó, égi örömre törekszünk, akkor tudhatjuk, hogy még nem egészen adtuk át életünket a Királynak.

Az a szép az időben, hogy arra fordíthatjuk, amire csak mi magunk akarjuk. Akár most rögtön is elhatározhatjuk, hogy a legtöbbet hozzuk ki belőle Isten szándéka szerint, amelyet a Szentíráson keresztül ismerhetünk meg. Ebben a pillanatban megígérhetjük, hogy nem pazaroljuk többé értékes perceinket futó, mulandó dolgokra, hanem napjainkat inkább mennyei Atyánk tartós, örökkévaló és gyümölcsöző szándékaiba fektetjük.

A Zsoltárok 90:12 ezt írja: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Isten vágyik rá, hogy megtanítson minket napjaink bölcs felhasználására. Vágyik rá, hogy bölcs szívet adjon nekünk, hogy életünk középpontjába a Vele való találkozást helyezzük. Isten maga él benned, és Ő készen áll, hogy megtanítson céltudatosan élni. A mai napon nyisd meg szívedet és elmédet a Tanító, Isten Lelke előtt, és élj az Ő akarata szerint! Kívánom, hogy békére, örömre és célra lelj abban, hogy mibe fekteted az idődet!

Imádság

1. Elmélkedj arról, milyen fontos, hogy bölcsen használd az idődet!

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” Efezus 5:15-16

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Zsoltárok 90:12

2. Kérd a Szentlelket, hogy mutassa meg, mikor nem használtad bölcsen az idődet! Ne feledd, hogy Ő nem olyan Isten, aki mindent elvesz tőled, amiben kedvedet leled! Nincs ellene a szórakozásnak, a barátoknak és a buliknak. Ő jókedvű Isten, és igazán szeret téged. Ne keverd össze a vallást mennyei Atyád szívével! Bízz benne, hogy bármilyen változásra sarkalljon is téged, az vezet majd a legnagyobb jókedvhez és a leggyümölcsözőbb, legteljesebb élethez, ami csak lehetséges!

„Most tehát, akik azt mondjátok: »Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk«, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” Jakab 4:13-15

3. Kérd Istent, hogy a mai napon segítsen bölcsen tölteni az idődet! Kérd meg Őt, hogy segítsen követni iránymutatását a nap előtted álló részében!

„Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.” János 16:7