Helyezd a középpontba az Istennel való találkozást!Minta
A ragaszkodás gyümölcse
Gyakran megesik, hogy arra vágyunk, hogy jót tegyünk és munkánk Istent dicsérje, de ennek érdekében megpróbálunk akarattal gyümölcsöt teremni. Ilyenkor nem szánunk rá időt, hogy pihenjünk és megkapjuk a tápanyagokat, amelyekre csak a mennyei Atyánkhoz való ragaszkodással tehetünk szert. Mint ahogy az almafáról lemetszett ág sem tud többé jó gyümölcsöt teremni, mi sem tudunk jót cselekedni anélkül, hogy szüntelenül Isten szeretetéhez, kegyelméhez és jelenlétéhez ragaszkodnánk, abban megmaradnánk. Ha életünk középpontjába igazából nem az Istennel való találkozást helyezzük, sosem fogjuk azokat a gyümölcsöket teremni, amelyek termésére Isten alkotott minket. Jézus erre tanít minket a János 15:1-5 szakaszban:
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”
Isten szíve azért van, hogy minden nap benne maradjunk. Hát nem elképesztő? Te és én minden nap beolthatjuk magunkat mennyei Atyánk tökéletes, jó és erős szőlőtőkéjébe. Minden nap, amikor felkelünk, megnyithatjuk a szívünket Istennek, és megélhetjük a Vele való egységet, amelyet Jézus hatalmas áldozata szerzett nekünk.
Ahelyett, hogy már az ébredés pillanatától azon küszködnénk, hogy jó munkát végezzünk, szánjunk rá időt, hogy megpihenjünk mennyei Atyánk szeretetében! Ahelyett, hogy magunk akarnánk megtalálni az alkalmat, hogy Istent szolgáljuk, engedjük, hogy Ő megmutassa azokat a feladatokat, amelyeket nekünk szán! Ahelyett, hogy saját erőből próbálnánk másokat Jézushoz vezetni, egyszerűen éljünk nyitottan és őszintén a világban, hogy ezáltal megmutassuk Isten szívét azoknak, akik megtörtek és akiknek szükségük van Rá! Végül pedig ahelyett, hogy úgy élnénk, mintha Isten magunkra hagyott volna, hogy cselekedjünk tetszésünk szerint, minden pillanatban el kell ismernünk a Szentlélekkel való egységünket, és ezáltal megengedni, hogy szerető jelenléte áthasson mindent, amit teszünk.
A Jakab 2:26 szakasz ezt írja: „Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” A mai napon csatlakozz Jézus csodálatos szőlőtőkéjéhez! Helyezd életed középpontjába a Vele való találkozást! Munkád eredménye csak akkor lesz élő, örökkévaló, és csak akkor tölti el a Szentlélek átformáló ereje, ha megmaradsz Istenben. Kívánom, hogy a mai napon felfedezd a mennyei Atyával való szüntelen közösségben rejlő szabadságot és szeretetet!
Imádság
1. Elmélkedj arról, milyen fontos megmaradni a szőlőtőkében! Engedd, hogy a Szentírás feltüzelje vágyad, hogy megpihenj Istenben!
„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.” Zsoltárok 46:11
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” János 15:5
„Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.” 1János 1:3
2. Mikor igyekeztél úgy jót cselekedni, hogy közben nem maradtál meg Teremtőd jelenlétében? Életed mely területeit kellene szorosabban Isten szeretetéhez kapcsolni?
3. Pihenj meg Isten jelenlétében! Maradj meg Őbenne; ne tekints vagy gondolj arra, mi vár még ma rád! Bőven lesz időd a feladataidra és kapcsolataidra is. Most fordítsd teljes figyelmedet Isten közelségére és tárd ki szíved kapuját, hogy Ő átadhassa neked szeretetét, amelyet ebben a pillanatban is érez irántad!
Szentírás
A tervről
A legfontosabb dolog ezen a világon az, hogy kit vagy mit helyezünk életünk középpontjába. Ez a választásunk komoly hatással van későbbi döntéseinkre, ezáltal pedig arra is, hogy kivé válunk, hogy érezzük magunkat, kit vagy mit tartunk értékesnek, és földi éltünk lejártával milyen eredményekről adhatunk majd számot. Ha életünk középpontjába önmagunkat vagy evilági dolgokat helyezünk, az csakis bukáshoz vezethet.
More